alázattal hajtom meg térdem

oltárod előtt

úgy nyújtom tenyerem

hogy önmagammal együtt

felemeljelek

és megvédjelek szívem

szivárványt ragyog

glóriát von köréd én Istenem

imádatom

béklyót vet lábadra

hiába indulnál te

megszentelni a hetedik napot

túlnőttél rajtam

én vagyok teremtőd

az élet anyja

most önmagamba fojtalak

szabadság-foglyom

zsoltárokat zengek hozzád

énekek énekét

ellopom neked a feloldozást

ajkamhoz emellek

füledbe suttogom szeretlek

ha menni akarsz menj

te bűntelen

felebarátod jószágát ne kívánd

Golgotán keresztem

igen