ösztönnős
túlkoros kamaszként álltam
körülöttem pattogtak
kristálygombóccá gyúrva
a szavak aliglevegőmből
gazdálkodva nyeltem véletlen
célt talált szikrázó mondataidat
és vén keselyűk gyűrűje leste
mikor csap le végre tenyered
formás fenekemre közben
az éhes ős-szuka tüzelt
az érdekelte milyen lehet
a nibelungizált alexandrin
versforma és már hiába
nyújtózkodott csontot
ropogtatva lelkiismeretem
mert ha akkor megragadsz
maradj még nyakamba lehelt
csókod emlékétől olvadozva
flegmán hajamtól folyva
vonszolódom barlangodba
|
|