lebegőn tánc
az illat az akácé
ott izzik a fényben
délibábbá fordul
dobok ütemében
aszfalt ragaszt talpat
tovább kering a test
szélhárfa dallamra
múlt képeket fest
magából a csend
arrhytmiát szakít
a kifulladt idő
térbe kapaszkodik
ment őt álmodva
felsír egy sziréna
|
|