a lakótelepen
vakáció idején
izzanak a fehér falak
kockaházak gyomrában
emésztődik
a szétzilált gyerekhad
kérődzve ábrándoznak a terek
enyhülést ígér
ha lendül az árva hinta
és hamburgeres tasak sóhaja böffen
a zöldet rég felejtett torzs felett
a szemben lévő házban
vágytól tárulkoznának
ablakszemek
de nem lehet
messze még az est
reszkető táncot jár a fény
virágvályúkban
porrá morzsolódik a remény
