napozó
tudod a napfelkeltét
én úgy képzelem el
szemedben látom ahogy
ébred a reggel
mikor dolgozni indulsz
olyan apró leszek
hogy nyelved alá férjek
így akkor is érzem
gondolszrámnap ez
és majd hat körül
az őszi szürkületben
simogatom a ködöt
mert tudom
míg hazaérsz
helyettem ölel
|
|