Halványan, könnyedén, súlytalan
sodródom a tavaszi szélben,
hallom, hogy hívsz, de nincs már szavam,
elveszett tengerek vizében.

Lebbenek erdő és föld felett,
csillagzaj oltja ki énekem
felszív az égbolt a harmattal,
kihullik testemből életem.

(Mezei Katalin)