Fullextra.hu - Kis bécsi keringő

írta Federico Garcia Lorca Bécsben van tíz aranyos kislány egy váll a halálnak, hogy sírjon és egy száraz galambok erdeje. Van egy része a holnapnak a téli fagy múzeumában. Van ezer-ablakú táncterem. Haj, jaj, jaj, jaj! Vedd e szoros-ajkú keringőt. Kicsi tánc, kicsi tánc, kicsi tánc, magában, halálból, és konyakból mely farkát a tengerbe mártja. Szeretlek, szeretlek, szeretlek, a karosszékkel és halál könyvvel le a szomorú folyósón, a pupilla sötét padlásszobájába, ágyunkba ami valaha a holdé volt, a táncba amiről a teknőc álmodott. Haj, jaj, jaj, jaj! Vedd e törött-derekú keringőt. Bécsben van négy tükör amiben szád és a visszhangok játszanak. Ott egy halál vár a zongorára mi egy kisfiút fest tiszta azúrra. Koldusok vannak a tetőkön. Koszorúk szőve friss könnyekből. Haj, jaj, jaj, jaj! Vedd e keringőt mely karjaimba hal. Mert szeretlek, szeretlek, szerelmem, a padláson, hol gyermekek játszanak, álmodni ókori Magyar fényeket a zajon keresztül, a langyos délutánt, látni bárányt és hó-iriszeket homlokod sötét csendjén keresztül. Haj, jaj, jaj, jaj! Vedd ezt az "örökké szeretlek" keringőt. Bécsben veled fogok táncolni egy füstfejű jelmezbe burkoltan. Nézd a jácintok a partjaimra sorakoztak! Az ajkaimat a lábaid között hagyom majd, a lelkemet fényképeken és lilliomokban, és lépteid sötét nyomaiban, édesem, édesem, majd hagynom kell hegedűt és hantot, keringőző szalagokat. fordította Jánosi András©