Fullextra.hu - Hiányzol

Hiányzol Ma már üres az ágyad, Üres a házam; Üres már a kacagás, Nevetni sem tudok már. Üres már a hó, Nem jelent semmit; Hiába minden, mi csillog, Nélküled nem ér ez semmit. Hiába sok jó, Sok ragyogás, Hiába sok pénz, Sok csillogás; Nélküled nem ér semmit, Se pénz, se étel, Nélküled üres már az élet; Szeretlek téged. Csillagunk ragyog ott fent, Ott vagy te is véle; S én csak úgy mondom félve: Hiányzol, gyermekem. Nélküled üres már a hó is, Hiába szól száncsengõ; Nélküled üres már az ég is, Hiába ég száz csillogó. Nélküled nem kell már a fény sem; Nekem csak te kellesz; Hiányzol, én kicsi gyermekem. Arcod volt a napfény, Szemed volt a csillagfény, Mosolyod, ha rámragyogott, Minden Angyal kacagott. Veled volt jó a karácsony, Veled volt jó a nyár, Veled volt jó a sok fény, És csillogás. Nem felejtlek el sosem, Hiányzol nekem; Nem felejtem aranyhajad, Sem legkedvesebb csillagodat. Szeretlek, én kicsi fiam.