Hiányzol
Ma már üres az ágyad,
Üres a házam;
Üres már a kacagás,
Nevetni sem tudok már.
Üres már a hó,
Nem jelent semmit;
Hiába minden, mi csillog,
Nélküled nem ér ez semmit.
Hiába sok jó,
Sok ragyogás,
Hiába sok pénz,
Sok csillogás;
Nélküled nem ér semmit,
Se pénz, se étel,
Nélküled üres már az élet;
Szeretlek téged.
Csillagunk ragyog ott fent,
Ott vagy te is véle;
S én csak úgy mondom félve:
Hiányzol, gyermekem.
Nélküled üres már a hó is,
Hiába szól száncsengő;
Nélküled üres már az ég is,
Hiába ég száz csillogó.
Nélküled nem kell már a fény sem;
Nekem csak te kellesz;
Hiányzol, én kicsi gyermekem.
Arcod volt a napfény,
Szemed volt a csillagfény,
Mosolyod, ha rámragyogott,
Minden Angyal kacagott.
Veled volt jó a karácsony,
Veled volt jó a nyár,
Veled volt jó a sok fény,
És csillogás.
Nem felejtlek el sosem,
Hiányzol nekem;
Nem felejtem aranyhajad,
Sem legkedvesebb csillagodat.
Szeretlek, én kicsi fiam.
