Fullextra.hu - Utánérzett látomás

Egy hajnalon színeket álmodtam, S kéklő békét. Színeket sírt a méla pirkadat, Az illatos égbolt. Fanyar kéjt öntött testembe az íz. Szép volt e kép, mígnem közös álmunkból Hangok érkeztek Rozsdásan kesergők és csengők, mint a kristály Lágyan omlottak el felettem, vagy üvöltve véreztek, Vagy sírtak, mint bölcsőjében egy kislány. Hallottam orkán sikolyát a bolyhos ég felett, Sistergő madárrajt, a tengerek énekét Dörgő ágyúszót, jajgatva dőlő falat S bombát sívni, mit hullajtott a gép. De zsongított dalt is rejtett e zsivaj-lepte tárna S míg távol, holtan úszó cethalnak tűnt a part Elnémult fülemben a bongó óra-lárma És hajó lettem én is, ki új vizekre tart. Mi mindent láttam? – távolokat, sok dicső várost Gázlámpák lángját, a romlott, szajha Párizst Barbárok özönét, vértől bűvölt táltost Palotát, kertet, sosem látott tájt is. Láttam Kánaán mezőit és a kéjben pezsgő Babilont S a gyermeket, ki szalma közt mint király bömbölt, Hadak árját Jeruzsálemnél, magam, ki vért ont S Istent, mint lopva megvál a földtől. És mindent! Mindent láttam! Olyast is, hogy el se hinnéd Ettől lesz keserű az emlék Gyönyörű virágok tavait, Ezüsttel boltozott barlangokat A Gangesz gyémánt-sodrát És üdítő rózsás partokat Csillagok gyarmatait, nyüzsgő metropoliszt Háborút, békét, történelmet… És a szellemet! Szép lány ő, ki a vizek felett piheg. Tenger és nap édes Olvadásában Rimbaud örök otthonában.