Fullextra.hu - Elvetélt szerelem

S mint szégyenben égõ leányanya - kire mindenki más büszke volna - frissen született gyermekét folytja vödörbe, kútba, majd rejti újságpapírba, kukába. Úgy rejtem én is ‘mosolyba’ e kéretlen késõi újszülöttet, e frissen szült tébolyt, és küldeném egy más világra, mert Neked nem kell ilyen árva. Belefojtom bánatom majd sok-sok riherongyba. Kinek szeme, kinek haja, kinek teste lesz majd olyan tán mint tiéd. Odahazudlak minden ölelésbe minden csókba minden szeretkezésbe, szüntelen keresem náluk gyönyörtõl felszakadó sóhajod, aztán mindezért fizetve mindettõl megundorodva, kétségbeesve rátámadok majd gyenge önmagamra. Kiûzlek álmaimból ki a rideg valóra. Tudd meg Te ‘bennemszületett’ miért sir e keserû óda. Milyen ha ellökik kéregtõ kezed, s az kinek nyújtod csak furcsán nézeget s utálkozva elsiet AZ kiért feszült meg töviskoszorúba szorított lelked. Te most csak mosolyogsz ezen. Én hiszem erõsen bár ne úgy legyen hogy majd egyszer mikor már nem lehet, mikor már mondanád de nincs kinek olvasva verseim kinek büszke múzsája vagy bánni fogod, hogy nem élhetted át a bennük rejlõ varázslatot. Ki írta nem lesz ott veled, hogy felitassa szerelmével a keserû könnyeket.