Fullextra.hu - Meditációk (7-8)

Meditácio 7 Töprengek ,- hogy is lesz vége a vágynak mi tört fel az égre mi akarta, minden áron, hogy két ember eggyé váljon. Mikor kell szépen elbúcsúzni az ajtót csendben mögötted behúzni, pántlikát kötni minden szép emlékre s elhinni,! most már tényleg vége. Ha a közös ágyból kiûz kedvesed zajos horkolása, s nem óvó szeretettel fordítod õt a másik oldalára. Ha egy fárasztó nap végén a vacsora hûlt helyén nem közös nevetés terem, hogy ezt elfeledtétek mindketten. Ha a szexbõl, elfogy az áhítat és magadra figyelsz már csak. S a nagy sóhaj után, csók helyett, rögtön cigarettáért nyúl kezed. Ha a közösbõl- önös lesz s eluralkodik az enyém a korábbi mienk helyén, a szeretném-bõl -- akarom lesz. S féltékenység tombol a féltés helyén. S már észreveszed a ráncokat is, az imádott kedves hamvas bõrén. Hát lépj tovább, ne töprengj ki - hol - s miért, elmúlt! Volt! - megmenteni, nincs is már remény. Meditácio 8 (terror) Az „áhított" nagy bumm ! Úgy robbant a piac zsivajába mint derült égbõl’ - hisz senki se várta ! És kezek, és karok, és lábak repültek mint megriadt madarak És mindenütt vér - és mindenütt cafat. És nincsenek könnyek, mert nincs szem ami sírja ! És nincsenek jajok, mert nincs száj ami rijja ! És megdicsõült aki tette, otthon oltárkép lett belõle. De kinek repült - keze, karja, lába annak ki állit oltárt! - mindhiába ?! nem volt bûne ! - vagy nem tudta ?! vérét mégis akaratlan, barbár áldozati kövön hagyta. Így nyert csatát a piactéren gyermekek és asszonyok ellen hazug, kegyetlen, fanatikus szellem.