Meditácio 7
Töprengek ,- hogy is lesz vége
a vágynak mi tört fel az égre
mi akarta, minden áron,
hogy két ember eggyé váljon.
Mikor kell szépen elbúcsúzni
az ajtót csendben mögötted behúzni,
pántlikát kötni minden szép emlékre
s elhinni,! most már tényleg vége.
Ha a közös ágyból kiűz
kedvesed zajos horkolása,
s nem óvó szeretettel fordítod
őt a másik oldalára.
Ha egy fárasztó nap végén
a vacsora hűlt helyén
nem közös nevetés terem,
hogy ezt elfeledtétek mindketten.
Ha a szexből, elfogy az áhítat
és magadra figyelsz már csak.
S a nagy sóhaj után, csók helyett,
rögtön cigarettáért nyúl kezed.
Ha a közösből- önös lesz
s eluralkodik az enyém
a korábbi mienk helyén,
a szeretném-ből -- akarom lesz.
S féltékenység tombol a féltés helyén.
S már észreveszed a ráncokat is,
az imádott kedves hamvas bőrén.
Hát lépj tovább, ne töprengj
ki - hol - s miért,
elmúlt! Volt! - megmenteni,
nincs is már remény.
Meditácio 8 (terror)
Az „áhított" nagy bumm !
Úgy robbant a piac zsivajába
mint derült égből’
- hisz senki se várta !
És kezek, és karok, és lábak
repültek mint megriadt madarak
És mindenütt vér
- és mindenütt cafat.
És nincsenek könnyek,
mert nincs szem ami sírja !
És nincsenek jajok,
mert nincs száj ami rijja !
És megdicsőült aki tette,
otthon oltárkép lett belőle.
De kinek repült
- keze, karja, lába
annak ki állit oltárt! - mindhiába ?!
nem volt bűne !
- vagy nem tudta ?!
vérét mégis akaratlan,
barbár áldozati kövön hagyta.
Így nyert csatát a piactéren
gyermekek és asszonyok ellen
hazug, kegyetlen, fanatikus szellem.
