Fullextra.hu - Meditációk (9-10)

Meditácio 9 Ha majd behúzzák neked is a hatodik X.-et, Lesz-e kedved vajon eljárni egy twist-et ? Őrzöl-e szívedben még olyan lángot, mely felperzselhetné az egész világot. Eszedbe jut-e még a lángoló szerelem? Vagy csak ködös emlékkép csupán merengő, - hűvös reggeleken? Ha majd behúzzák neked is a hatodik X.-et, s a hátadra púp nő a kezed meg reszket, hogy fogod utálni ha a tükörben látod, a szemed sarkában sorakozó szarkalábot. Az örök lázadó szellem tombol-e még benned vagy szabadságát már bekeretezted? Ha majd behúzzák neked is a hatodik X.-et és hiszed mindenkinek, elmondtál már mindent, és tisztelettel néz már rád ellenség és barát, mennyire irigyled majd, a kezdés tétova mámorát. S ha már behúzták is azt a hatodik X.-et. Nos a humorod ne legyen kisebb. S ha benned a gondolat, mint üstökös úgy szárnyal, rajta barátom, oszd meg a világgal ! S, hogy kell szólni szépen egy szerelmes szonettnek ? Ugyan ki tudhatná jobban, kívüled. S a lángot, mely még perzseli a lelked mielőtt parázzsá hűlne, add át a többieknek. Véss monogramot az élet fájába. Tégy gondolatikrát az emlékek tavába. Építsd be génné vált lényed, a Mindenség D.N.S.-ébe, így készülj fel az örökös újjászületésre. Meditácio 10 ( Ön-gyilkos) Újsághír : A statisztikák szerint mi magyarok vezetjük az öngyilkossági hajlandóságot. Egy ember kiugrott a tizedik emeleti lakás ablakából. Még megült az ablakpárkányon csendesen mint riadt, fázósan didergő kis rigó puhán és egyszerűen. A miért-eknek már a végére jutott s lemondtak róla mind az angyalok az összes telefonszám is elfogyott s nem csábították vissza már a démonok. Még visszanézett, búcsúvillanással s némán peregve, forogva a mélybe hullt egy utolsó felszakadó sóhajtással. Tőled, Tőlem, Tőletek kérdezem, Ön-gyilkos lett-e, s e kérdésen kitartóan elmereng a lelkünket alattomos féregként maró lelkiismeret. Mert mondjuk együtt érző közömbösen Neki, Nekem, Nektek, - mindannyian Túléled majd csak tarts ki erősen s mint kígyó siklunk is tova mert megriaszt hittelen nyomora. És nem mondunk befejezetlen mondatokat, Nem hagyunk nyitva segítő talánokat Ki tehetné nem ad ajándék perceket riadva nézzük a kiürült lelkeket. Ő döntött így. Próbálod menteni Magad, Magam, Magunk, de valahol mélyen megül az érzés vajon mind ártatlanok vagyunk ? s, hogy miért mondom el mindezt Neked, Nekem, Nekünk ? mert e kifakult világban megtörténhet Veled, Velem, Velünk, hogy ülünk az ablakpárkányon csendesen mint riadt, didergő kis rigó puhán és egyszerűen.