Meditácio 9
Ha majd behúzzák neked is a hatodik X.-et,
Lesz-e kedved vajon eljárni egy twist-et ?
Őrzöl-e szívedben még olyan lángot,
mely felperzselhetné az egész világot.
Eszedbe jut-e még a lángoló szerelem?
Vagy csak ködös emlékkép csupán
merengő, - hűvös reggeleken?
Ha majd behúzzák neked is a hatodik X.-et,
s a hátadra púp nő a kezed meg reszket,
hogy fogod utálni ha a tükörben látod,
a szemed sarkában sorakozó szarkalábot.
Az örök lázadó szellem tombol-e még benned
vagy szabadságát már bekeretezted?
Ha majd behúzzák neked is a hatodik X.-et
és hiszed mindenkinek, elmondtál már mindent,
és tisztelettel néz már rád ellenség és barát,
mennyire irigyled majd, a kezdés tétova mámorát.
S ha már behúzták is azt a hatodik X.-et.
Nos a humorod ne legyen kisebb.
S ha benned a gondolat,
mint üstökös úgy szárnyal,
rajta barátom, oszd meg a világgal !
S, hogy kell szólni szépen
egy szerelmes szonettnek ?
Ugyan ki tudhatná jobban, kívüled.
S a lángot, mely még perzseli a lelked
mielőtt parázzsá hűlne, add át a többieknek.
Véss monogramot az élet fájába.
Tégy gondolatikrát az emlékek tavába.
Építsd be génné vált lényed,
a Mindenség D.N.S.-ébe,
így készülj fel az örökös újjászületésre.
Meditácio 10 ( Ön-gyilkos)
Újsághír : A statisztikák szerint mi magyarok
vezetjük az öngyilkossági hajlandóságot.
Egy ember kiugrott a tizedik emeleti lakás ablakából.
Még megült az ablakpárkányon csendesen
mint riadt, fázósan didergő kis rigó
puhán és egyszerűen.
A miért-eknek már a végére jutott
s lemondtak róla mind az angyalok
az összes telefonszám is elfogyott
s nem csábították vissza már a démonok.
Még visszanézett, búcsúvillanással
s némán peregve, forogva a mélybe hullt
egy utolsó felszakadó sóhajtással.
Tőled, Tőlem, Tőletek kérdezem,
Ön-gyilkos lett-e, s e kérdésen
kitartóan elmereng a lelkünket
alattomos féregként maró lelkiismeret.
Mert mondjuk együtt érző közömbösen
Neki, Nekem, Nektek, - mindannyian
Túléled majd csak tarts ki erősen
s mint kígyó siklunk is tova
mert megriaszt hittelen nyomora.
És nem mondunk befejezetlen mondatokat,
Nem hagyunk nyitva segítő talánokat
Ki tehetné nem ad ajándék perceket
riadva nézzük a kiürült lelkeket.
Ő döntött így. Próbálod menteni
Magad, Magam, Magunk,
de valahol mélyen megül az érzés
vajon mind ártatlanok vagyunk ?
s, hogy miért mondom el mindezt
Neked, Nekem, Nekünk ?
mert e kifakult világban megtörténhet
Veled, Velem, Velünk,
hogy ülünk az ablakpárkányon
csendesen mint riadt, didergő kis rigó
puhán és egyszerűen.
