Fullextra.hu - Egy szerelmes víziói

1 Hallgasd édes engedd Szívedbe a szavak Lustán hömpölygõ gomolyát Az eszmék szellemvárosa Kapuit nyitja most Kihalt utcáin kóborlunk Túlvilági színek közt Hol kárhozottak kõszobrai állnak ___________________________ Amon gyermeke Ré folyamának Féltett leánya A gyönyör sziklavölgyének Illat-habzsolása De hiszen elhittem Örökké fogsz élni Szemeidben a tenger Oly élõ volt oly valóságos A vihar is az volt Mely tested szertetépte És sikolyait A déli szélbe szórta szét A felfakadt kelésektõl szennyes ég alatt Véred halovány sivatag itta No de élsz mégis élni fogsz Mert az álomtól a halálig És onnan A kancsali létig fut az út Azután a semmibe Itt víz nincs valóban csak sziklák Nem Eliot nincsen víz nincsen Napom hát világíts fényeddel Hold lehetnél kövérebb 2 Egy idegen világ napfogyatkozása Csillagok átmosott ragyogásában Átfúrja a láthatárt hová szemeink tapadnak Bûneinkért esdekelve Ez az a tó Ez az a város Víztõl óvott ezüst virágok Televény felszínén Ó a mindenen átizzó Finomult gyöngédség Érezd arcom bénító szégyenét E néptelen város e szellemváros Kaktuszt érlel a porban és A felhõk nyájában A bárány is azt legel A virrasztás ünnepein utcáit járom Csömörülve haldoklástól Leomlott házakban Füstjárta szobák s azokban Szellemek gyülekezése feltámadni Egyes szobák szavakat rejtenek Gyûlöletes édes szavakat Vagy szférák zenéit Mások éretlen érzékek burjánzó Romlott képeit Az õrületet és a halált Mindet bejárom érted Ott lehetsz valahol Köztem és a végtelen közt Az örökkévalóhoz közel Nem azért tanultam élni Hogy üres maradjak és te sem - emeld meg a fáklyát Kígyózó mozdulat A szilfák közt a gyepen Hol a meztelen lány szunnyad - megemelem a fáklyát Könnyeznek sugarai a hajnalnak Az esõ zuhogó ködében Rubintot szitál bõrünkre a nap Most megtûrnek szemeid Áttetszenek mint az éjszaka tükrei Most szerethetlek Most szerethetlek igazán 3 Végül is a nagy dolgok A szerelembõl születnek A nagyok és kisebbek is Az örökkön megtérõ nyár Dédelgõzõ aranyában Hol belep jól a csönd fintora Léptek kacagó kopogása Magunk ellen a sorsot kihívó kevélység Nézd az erdõt A fölcsapó lángokat Nézd a feléd kinyúló kezeket Ha el is hittük ez a boldogság Sohasem hivalkodtunk vele Ismertük az erõ alázatát A sziklák hideg hû nyugalmát Ó csak a napot Csak a napot láthatnám újra ________________________ A város ma szendereg Alkony libeg felette Pihe az árban miként A karnevál véget ért Üres arckifejezés Tébolyulva kelt ma a hold Elõre emberek én nem voltam uratok soha Nyugatnak és délnek Északnak keletnek Utak futnak az éjben Megkerülik a tavat Vizén tamariszkot érlel A langy holdnak fénye És márvány árkokból Fûszerek párája száll fel Nem érzi az ember Decemberben csípõs szénfüst Júniusban a csalán Galádul gyilkos mérge Nyáresték frissenszült szerelme Elmerülni bennetek El ebben a létezésben Hol mindez egy és minden Hol értetek érdemes élnem És érted szerelem teérted 4 A düh csitultával Hull reám rohadó lepel Néznem kell miként hull a kõ Mire vetül árnya Szobámban egy fantom Az erdõben egy vámpír Táncot jár a lánnyal kit szerettem És ki halott A merengõ sóhajok Könnyekszítta édes telje Nem tárul ki rám többé ez A mindenség ablaka sem Hová tûnt a mosoly Hová a sós verejtékû nyár Mindaz amiben meztelenül Kacagó ének fürdetett S a földek rezzenetlen bársonya Térdeplés az ártatlanságban A kegyelem-ápolta homlok Komor pillére tisztaságának Ha napomat felleg takarja Megölnek engem ó én fázom nagyon 5 Ha visszatérnek a lét angyalai És sugarai a fagynak Megértem talán nincs boldogság De lesz erõm örömöm szétosztani És megosztani kenyerem Elveszek talán a boldogtalanok álmaiban De látni azt fogok újra Megadom magam az öröklétnek A végzet átlényegülésének A tettnek és a fogantatásnak És elfogadom igen Ó én elfogadom a halált.