Fullextra.hu - A rasszista

A rasszista. A rasszista ült a járdán a nagybörzsönyi posta elõtt a földön. Rekkenõ hõség szorult a gesztenyefa árnyékos lombja alá. Mozdulatlanul hevertek immár egy órája itt a betonon. Déli egy óra múlt valamivel. Szemben a kocsma is bezárt és mindenki hazament ebédelni. A falusiak amúgy csak „presszónak” emlegették a mûintézményt. Amúgy feketére festett csõbútorok, zöld-gyöngyház mintájú dekoritlappal borított forgácslap asztallapok éktelenkedtek a szintén feketére festett fém asztalvázakon. A padlót bordó-fekete metlahit-lappal borították be, de nem ám úgy egyszerûen, négyzetrácsosan, hanem módszeresen dirib-darabra tördelték a lapokat, majd türelmesen egymásmellé helyezték a kiöntött lágy betonra és íme elkészült a mûvészi mozaikpadló. Valódi „hand made”, a kádári korízlés remeke. Valójában nem ábrázolt semmit és senkit, mégis a befektetett munka szerinti, értéke egyenlõ volt egy római kori mozaikkal. Aha. Legalábbis az ideológia szerint. Amúgy vörös fekete szõttesek borították az asztalokat és szintén ezek lógtak le a karnisról. A helyiség koszos volt és büdös és így nyáron ráadásnak, rengeteg légy tanyázott odabenn. De ennek a kulturális központnak is megvolt a maga napirendje. Reggel 5 órakor nyitott, hogy a „presszó” elõtt lévõ buszmegállóban várakozó munkásokat egy-egy felessel útra indítsa az ingázók könyörtelenül sivár üstökös-pályáján. Délben, pedig mindennap, bezárt és négykor nyitott, hogy aztán este kilenckor újra lakat kerüljön az ajtóra. Tehát ült a járdán, amikor egy hétéves-forma cigány gyerekecske mellé telepedett. A kis füstösképû, széparcú, élénk, barnaszemû kölyök volt. Egy fekete klott-gatyán és egy meghatározhatatlan színû atlétatrikón kívül mást nem viselt. Nem volt ebben semmi kivetni való, az idõjárásnak, a korszellemnek, és a szociális körülményeknek teljesen illõ és üdvös toalettnek tûnt. A kölyök arca és kezei maszatosak voltak, bár nem túlzottan, és mivel nem volt gyomorkavaró jelenség, inkább egy kis csibészes sármot adott a kis széltolónak. Mert széltoló volt az istenadta, semmi kétség. Hamiskásan hunyorogva méregette majd megszólalt: - Paraszt vagy, vagy cigán?- kérdezte azzal a hangsúlyhordozással, amivel háttal állva is felismerhetõ ez az etnikum. - Mit gondolsz?- kérdezett vissza, miközben csendben végigfolyt a veríték a gerincén. A gyerek méregette, de bizonytalan maradt. Vívódott, látszott rajta, hogy efféle szerzetekkel, még nem találkozott. Hát igen, éktelenül koszosak voltak, ahogy átkeltek az erdõn, csak inni és feküdni vágytak a délelõtti húsz kilométeres gyaloglás után. A felszerelés a sátor és hátizsák és a többi kacat mind újdonságot jelentett ebben a zsákfaluban, ahol még a nyomorult termelõszövetkezet is alig tudott munkát adni a helyieknek. A férfiak élete-virága eljárt dolgozni az erdészetbe, vagy Szobra a vasúthoz, vagy még messzebbre, Vácra és Budapestre. Az asszonyok a ház körül a konyhakertekben próbálták megtermelni a napi élethez valót, hogy minél kevesebb pénzt kelljen kiadni. - Mit gondolsz? - kérdezte újra a gyereket, aki láthatóan erõsen gondolkodott. - Te, paraszt vagy, ugye? - nézett kajánul a szeme közé, minden félelem nélkül, a kis csibész. - Nem, nem vagyok paraszt. - válaszolta kíváncsian. - Akkor, mi vagy? - kérdezte a gyerek. - Én, magyar vagyok. -válaszolta. A gyerek szemében felcsillant a felismerés fénye. - Akkor te paraszt vagy!- vágta ki büszkén. - A parasztok, hülyék! - vágta ki a rezet, a szentenciát, vélhetõen azt, amit otthon tanult. Meglepõdött. Erre nem volt felkészülve. Pláne egy hétéves kiscigánytól, aki még olvasni sem tudott. - Nono! Aztán, miért hülyék a parasztok, meg a magyarok? -kérdezte kicsit kedvetlenül. - Mert, a cigány nem dolgozik! Dolgozzon a hülye paraszt! A hülye magyar, csak az dolgozik!- vigyorgott a kisfiú. Látszott rajta, hogy felsõbbsége tudatában van. A hamuban sült bölcsesség köve, az örök érvényû útravaló, a hagyomány már átadatott, amely meg fogja változtatni a magyarság és cigányság évszázados viszonyát e késõ kádári kor asztalánál, ahol nemsokára mindenki igényei szerint vehet, bár még a szocializmus ezen szakaszában, illendõen mindenki munkája szerint részesül az anyagi javak felosztásánál, hacsaknem, ha ilyen fejlett kommunista tudattal nem bír. Elgondolkozott. - Lehet, hogy rasszista lettem? - tette fel magában a kérdést. Budapest,1982