Fullextra.hu - Mindent vagy semmit...5.

5. – Most miért erre megyünk? – kérdezte Éva. – Mert erre még nem jártál. – Van valami érdekes, amit meg akarsz mutatni? Miki sejtelmesen mosolygott, de nem válaszolt. Éva rosszat sejtett. – Nem tetszik nekem ez a rámenős mosoly! Na halljam, hova viszel? – Majd meglátod, ha odaérünk. – Így nem egyezünk! – Éva megállt és nem volt hajlandó elindulni. – Gyere már! Bízd rám magad! – Nem! – Ne félj már! Nem harapok! – Biztos vagy te ebben? Miki felnevetett. – Úgy látszik, van fantáziád! – Neked meg átlátszó trükkjeid! Nem nehéz kitalálni a szándékod! – Ha ennyire tudod, mit akarok, mondd ki! – Mondd te! – Oké. Azért hoztalak el a diszkó elől, mert a haverjaim leskelődnek utánunk. Te nem vetted még észre? – Na és akkor mi van? – Én nem szeretem a nyilvánosságot. Nem akartalak előttük megcsókolni. – Itt is megcsókolhatsz! Emiatt nem kéne elhúzódni a világ elől! Ha pedig el akarsz csalni valahova, az nemcsak egy kis csókocska miatt van! Ugyan már, Miki! Mint már említettem, nem egy másik bolygóról jövök, ismerem a dörgést! Ma éjszaka ledöntesz a lábamról, holnap pedig a nevemre sem emlékszel. Ennyi. Csakhogy ezúttal rossz lóra tettél, mert nálam ez nem jön be. – Szerinted ez a szándékom? – Hát mi más? Bizonyítsd be, hogy tévedek! – Na és hogyan? – Ezt már neked kell kitalálnod! – Mondd, te soha nem veszíted el a fejed? Semmiféle helyzetben? Éva megrázta a fejét. – Történjék bármi, te mindig ilyen rideg és elutasító maradsz? – Igen. – És ez beválik? – A legtöbb esetben. – Most nem! Mire Éva észbekaphatott volna, Miki szája már az övére tapadt. Aztán egy simogató kezet érzett a derekán. A másik kéz a hajába túrt. Amikor már olyan közel kerültek egymáshoz, hogy testük összeért, a lány hirtelen elhúzódott. Miki rámosolygott. – Valld be, hogy most az egyszer csalódtál az önuralmadban! – Olyan nincs! És különben is: egy csókról volt szó és semmi többről. Ez megtörtént, úgyhogy akár vissza is mehetünk. – Nincs kedved mégis sétálni arrafelé? – Már nincs… Kivéve, ha megígéred, hogy nem próbálkozol semmivel. És ezt most komolyan mondtam! Nem szeretnék erőszakot alkalmazni veled szemben. – Látod, ebben egyetértünk. – Remek. Szerintem induljunk. Útközben Miki arra gondolt, talán mégiscsak sikerül behálózni a lányt. Legalábbis meg kell próbálni. Több okból is. Egyrészt: mit szólnának Zsoltiék, ha azzal a szöveggel menne vissza hozzájuk, hogy „eredménytelen volt a séta”? Nem akart leégni a haverjai előtt. Amikor azonban belenézett a lány barna szemébe, megfeledkezett mindenről. Már nem az volt a lényeg, hogy a fiúknak eldicsekedhessen, hanem hogy ez a lány az övé legyen most – és mindig. Rájött azonban, hogy Évánál csak akkor ér el eredményt, ha visszafogja magát. Na de hát ez olyan rohadt nehéz! Annyira elmerült a gondolataiban, hogy már nem is hallotta, miről beszél Éva, csak szófoszlányok jutottak el a tudatáig. – Hahó! Föld hívja Mikit! Miki, válaszolj! Vétel. – A lány jóízűen nevetett, amikor Miki végre felkapta a fejét. – Csak meg akartam kérdezni, nem akarsz–e leülni? Miki elmosolyodott. Éva besétált a csapdába: a park előtt álltak. – Oké. Pihizzünk egy kicsit. Miki feltelepedett az egyik pad tetejére, Éva azonban állva maradt. Körbenézett. Meglátta a középen terpeszkedő idomtalan szobrot és nem állta meg, hogy meg ne kérdezze: – Világháborús emlékmű? – Az. – Velős és tartalmas válasz! Mindig ilyen bőbeszédű vagy, vagy csak velem teszel kivételt? – Persze, hogy csak veled. Elvégre te is csak Zsoltihoz és Lacihoz vagy kedves. Nekem csak ridegség jut. – Jaj, te szegény! Csak nem két lábbal tapostam bele az önérzetedbe? – De bizony! – Ó! Ha ráérek, isten bizony, sajnálni foglak, de most inkább folytatom a kutatást. – Mit akarsz felfedezni? Ahhoz, hogy valami érdekeset találj, nem is kell elmenned! – Csak nem szerény személyedre célzol? Miki bólintott. – És arra nem is gondolsz, mi van, ha esetleg te nem is érdekelsz? – kérdezte Éva gúnyosan. Miki nevetett. – Csak ezt ne mondtad volna! Úgysem hiszem el, hogy te egyáltalán semmit nem éreztél az előbb! – Pedig így van! Ne legyél ennyire beképzelt! Vedd már észre, hogy engem nem fogsz felvezetni a skalplistádra! Nem komálom az olyan fazonokat, akik játszanak a lányok szívével, mint egy labdával! Miki, nálam rossz helyen kopogtatsz, mert én… – Hé, hé, hé, elég legyen! Ez már túl sok volt a rosszból! Nem olyan vagyok, amilyennek elképzelsz. Sose higgy a látszatnak, különben nagyokat fogsz csalódni! – Tudod, mit? Kívánom, hogy csalódjak benned. Kellemesen… – Úgy legyen! Ugye szólsz majd, ha ez bekövetkezik? – Első dolgom lesz, hogy téged tájékoztatlak erről! – Köszönöm. Egy darabig nem szóltak. Némán néztek egymás szemébe, egyikük sem mozdult. Aztán megint Éva volt az, aki elkapta a tekintetét. Gyorsan megfordult, és körbejárta a parkot; a fehér rövidnadrág hol itt, hol ott bukkant fel. Kényelmesen járta körbe a parkot. Két okból: az egyik, hogy Mikitől egy kicsit távolabb legyen és legyen ideje visszanyerni az önuralmát. A másik ok a kíváncsiság volt. Mivel még soha nem járt itt, minden érdekelte. Nem volt teljesen koromsötét, látszott, hogy a fű itt–ott eléggé le van taposva. Ahogy nézte a füvet, hirtelen úgy érezte, mintha Miki már mögötte állna. Óvatosan hátranézett, de nem volt a háta mögött, viszont a padon sem. Elbújt. A fiúnak, amikor látta, hogy Éva eltávolodott tőle, bekattant az agya. „Na várj csak, te erős kislány, most megtudod, mi a félelem! Szétrúgom körülötted az önbizalom falait!” Elosont az egyik bokor mögé, de vigyázott, hogy a lány őt ne láthassa, ő viszont mindig tudja, Éva merre jár. Persze, neki könnyű volt a fekete ingében, és a sötét farmerében. A lány viszont fehér rövidnadrágban és piros topban volt. Amikor a lány eltűnt egy bokor mögött, Miki halkan odaosont és hátulról átölelte. – Most megvagy! – a lány összerezzent az ijedtségtől, és ki akarta szabadítani magát. – Addig nem engedlek, míg nem adsz egy csókot! Kíváncsi vagyok, most mit csinálsz! – Először is szeretnék megfordulni… Miki lazított a szorításon, aztán a lány szemébe nézett. – Na most már megkapom a csókot? – Csak ha teljesen elengedsz… – Dehogy engedlek! Megszöksz! – Nem szököm meg. Megígérjem? – Na jó. Legyőztél. Éva, mihelyt egy pillanatra szabadnak érezte magát, sarkon perdült és elrohant. Miki utánaszaladt, és közben kiabált: – Ez így nem fair! Ne játssz velem, mert úgyis mindent bevasalok rajtad! – Na ne mondd! – incselkedett vele a lány és mindig kitért előle. Pár percig kergetőztek, kerülgették a bokrokat, míg a lány egyszer csak eltűnt a szeme elől. Miki visszatartotta a lélegzetét és lábujjhegyen osont a szobor felé. Érezte, hogy a lány csak ott lehet elbújva. Éva valóban szorosan odalapult a fehér talapzathoz és próbált felkészülni rá, hogy Miki rögtön elkapja. Mégis, amikor ez megtörtént, ösztönösen óriásit sikított. Mikinek ezúttal jól működtek a reflexei és derékon kapta a lányt. – Mivel nem tartottad meg, amit ígértél, most már két csókkal tartozol. Adós, fizess! – Most? Nem lehetne később? – Gyűjtögetni akarod őket? Majd szólok, ha egy egész éjszakára való összegyűlt, de akkor aztán nem lesz kegyelem! Azt már nem úszod meg! A lány hangosan felnevetett. – Csak ne olyan hevesen, Szépfiú! Ezzel a módszerrel nálam nem érsz célt! Nem gondolod, hogy egy kis gyengédséggel többre mennél? – Miért? Még ez sem erőszak. Különben is: nem lehetne téged megerőszakolni, mert te is akarod, csak nem mered bevallani! – Akkor most hallgass ide! Igazad van: én is akarom, legalább annyira, mint te, de nem itt és nem most. Világos? Sem a helyszín, sem az időpont nem jól. A körülmények nem passzolnak össze. Mellesleg: nem szeretném elkapkodni sem, és egy kicsit korai lenne. Még csak most ismerkedtünk meg. – Ebben neked van igazad. – megsimogatta a lány arcát. – Nagyot csalódtam volna benned, ha most bedőlsz nekem. Azt hiszem, most inkább csak ki akartalak próbálni, hogy milyen könnyű vagy nehéz levenni a lábadról. Én ezt nem veszem teljes visszautasításnak, és tovább próbálkozom. – Nem hiszem, hogy lesz elég kitartásod. – Ne legyél ebben olyan biztos! Lehet, hogy nem vagyok elég türelmes, de ami izgatja a fantáziámat, azt úgyis megszerzem magamnak! --------------------------------------------------------------------------------