Fullextra.hu - Vonatút a téli honban

Vonatút a téli honban.

(R.G-nek.)

Gyér hó alól fekete rögök
pislognak suhanó vonatunkra.
Dérrel szórt fák és bokrok
sötétlõ ágai merednek
a seszínû szürke égre.
Talán a ragyogó kékrõl álmodoznak?

Sovány õszi vetés
bujkál itt-ott a földeken,
szégyenlõsen, mint ki érzi,
idegen e tájtól a friss üde zöld.

Néma házak, falvak
maradnak egyre hátra.
Megbarnult nád és fû csomók
szegélyezik a határt.

Fázósan nagykabátba
rejtõzõ bakterek
állnak csak õrhelyükön.
Még a kutyák is kushadnak óljaikban,
behúzott farokkal.

Egy-két fácánkakas billegõ farka
látszik néhol,
s egy õzcsapat bámul ránk bambám,
Csak a varjak rebbenek nagy gomolyagban,
a szemetesgödrök Kánaánjaiban.

Tán Petõfi is ezt látta egykor,
vonatozva a téli hazában,
majd Ady és Radnóti is?
Fekete, fehér,
és mindent betöltõ szürkeség.

Lesz-e?
Lesz-e itt valaha tavasz még?
Igazi! Lázadó! Gyõzedelmes!

Becsukom lassan fekete füzetem.
Kint havazni kezdett,
sûrû apró pelyhekben hull
a mindent elborító
feledtetõ fehérség.

De dacosan
egyenes derékkal
tartják magukat
a gyalog akácok.