Fullextra.hu - Mindent vagy semmit...21.

21. Már kezdtek hozzászokni, hogy nem igazán alvással töltik az éjszakákat, de az átélt élmények kárpótolták őket. Éva délelőtt tízkor ébresztette Mikit. Ő már visszajött a fogmosásból. – Muszáj lesz lassan felkelned. Judit nemsokára itt lesz. Miki még mocorgott egy kicsit, aztán lassan kimászott az ágyból, és átvonult a fürdőszobába. Éva - kihasználva a lehetőséget - gyorsan felöltözött. Kimentek a konyhába. Judit már ott volt, Miki anyukájával beszélgetett. – Szia, hugi. Hát te mikor érkeztél? – Nem olyan régen. De tudom, hogy nem keltek korán. – Reggeliztél otthon? – Igen. A fürdőruha is rajtam van. – mosolygott a kislány. Már türelmetlenül várta az indulást. Közben megérkezett Zsuzsi is. Gyorsan asztalhoz ültek, és pillanatok alatt megettek néhány szendvicset. – Kérem a fürdőruhámat! – Éva felkapta és elvonult vele Miki szobája felé. Alighogy becsukta maga után az ajtót, Miki már be is lépett. – Hogy képzeled, hogy a jelenlétem nélkül öltözöl? – Eleget legeltetheted a szemed rajtam a strandon egész nap. Ez nem elég? – Nem. Még azt sem tudom, milyen színű a fürdőrucid. Meg kell néznem, hogy nehogy szem elől tévesszelek a strandon. – Vagy esetleg összekeverj valakivel. Csak ezért engedem, hogy most itt legyél. Természetesen nem ment egyszerűen az átöltözés. Alighogy Éva vetkőzni kezdett, hogy fehérneműjét a fürdőruhára cserélje, Miki mindenáron szerelmeskedni akart vele. Éva nagyot nevetett, eltolta magától Mikit, és gyorsan magára kapta a ruháját. Judit is hozott magával törölközőt és naptejet, Éva is bepakolt magának és Mikinek, aztán az egészet egy táskába rakta, hogy kevesebb cuccuk legyen. Elkérte még Zsuzsi dolgait is. Beültek a kocsiba, és már indultak is. A két lány hátul beszélgetett, Éva pedig Mikivel társalgott. Később felkiáltott, amikor meglátta az ismerős motorokat. – Megvannak! Mármint a járművek! – Majd megkeressük őket. A strandra nem lehet behajtani se kocsival, se motorral. Miki a közelükben parkolt, aztán kiszedték a táskát, és elindultak megkeresni a csapatot. Zsoltit és Henit meg is találták, mellettük üres törölközők. Éppen egymás hátát kenegették. – Sziasztok! Laciék elmentek sörért meg üdítőért. Valahol a csapolt sörösnél vannak. Éva bemutatta a két lányt, megbízta őket, hogy terítsék ki a törölközőket, aztán megkérdezte őket, kérnek-e valamit. Kézen fogta Mikit, és elvonultak a büfé felé. Hamar megtalálták Lacit és Katit. Sorban álltak a csapolt sörnél. Kati kezében már jégkrém volt. Laci néha segített az elfogyasztásban. Köszöntötték egymást, aztán melléjük álltak. Vittek egy pár jégkrémet, kólát, sört. Kifeküdtek a napra, ki-ki a maga párja mellé. A két kishúg kártyázni kezdett, Heni és Kati olvasott, Zsolti és Laci beszélgetett. Miki azonban nem bírt sokáig Éva mellett feküdni úgy, hogy a lány csak egy szál bikinit viselt. Amikor Éva megkérte, hogy kenegesse be a hátát naptejjel, akkor a fülébe súgta: – Nem lehetne, hogy egy kicsit elvonuljunk innen? Éva kuncogni kezdett. – Egy kis önuralmat kéne tanulnod! Nem lehetsz ilyen mohó, önző dög! Most egy kicsit a társasággal kéne foglalkoznunk! – És kezébe nyomta a flakont. Laci egyszer felemelte a hangját. – Szerintem ne várjunk tovább Szabolcsékra, kezdjük el nélkülük a mai napot. Ki akarok hirdetni valamit. Mindenki felült, és felkapta a fejét. Laci megvárta, míg mindenki rá figyel, aztán folytatta: – Anyámék átadták nekem a nyaraló kulcsát. Mindenki hangos üdvrivalgásban tört ki. – Akkor megyünk le, amikor akarunk. Ők csak augusztus utolsó két hetében akarják majd használni. Úgyhogy, fiúk, lányok, kalandra fel! Éljen a nyár! Összekoccantották a poharakat. – Kislányok, ti is jöttök? – fordult Zsuzsihoz és Judithoz Laci. Zsuzsi Mikire pillantott és elhúzta a száját. – Szülői és testvéri engedéllyel. – Sem! – Miki villámló szemeket vetett hugára. – Meg se próbáld megkérdezni otthon! Ez nem babazsúr! Majd ha betöltöd a tizenhatot, jöhetsz! – Nekem lenne egy ötletem – szólt közbe Éva –, ha nem veszed le érte a fejem. Jöjjenek le a lányok velünk napközben napozni, meg mászkálni... Miki közbe akart vágni, de a lány nem hagyta. – ... este pedig, amikor mi bulizni kezdünk, felrakjuk őket a vonatra. Miki kénytelen volt megint engedni barátnőjének. A két lány a háta mögött ujjongott. Éva megint elérte, amit akart. Zsolti pedig Lacival nagyot csodálkozott, hogy Miki milyen könnyen „belemegy” a dolgokba, amiket Éva szeretne. – Majd megkérjük Szabolcsot, hogy hozza le ő a két lányt a Balcsihoz. Mikiék ugyanis már rég lenn lesznek, mire a többiek megérkeznek, csak ezt még nem tudta senki Mikin, Éván és Lacin kívül. Téma lezárva. A lányok rohantak be a hűs vízbe. A többiek – Laci és Kati kivételével – szintén meglátogatták a medencét. Észre sem vették, milyen gyorsan telik az idő. Labdáztak, dobálták a frisbie-t, tollasoztak, palacsintát és főtt kukoricát ettek, napoztak, és szorgalmasan kenegették egymást, nehogy leégjenek. És sajnálták, hogy Szilvi és Szabolcs ebből kimarad. Éva nem mesélte el nekik, miért nem jöttek. Ő magában szurkolt, hogy azért ne jöjjenek, mert annyira jól érzik magukat. De vasárnap este úgyis kiderül. Hazafelé a kocsiban Miki meggyőződött róla, hogy a két lány hátul nem hallja, amit mond, aztán megjegyezte: – Kíváncsi vagyok, mi van a galambpárral. Ugye majd elmeséled, ha Szilvi beszámol? – Naná, engem is érdekel. – Nem is tudtam, hogy Szabolcsnak ennyi türelme van. Mire vártak ennyit? – A szülői engedélyre. Szilvinek nem engedték a szülei, hogy máshol aludjon. Kivéve nálunk. Most töltötte be a tizenhetet januárban. Én novemberben tizennyolc leszek. – De jó! Nemsokára te is tapasztalod a nagykorúság előnyeit! – Velem már most úgy bánnak otthon, mintha felnőtt lennék. Lehet, hogy elfelejtették, hogy még csak tizenhét vagyok? Amikor rólad beszéltem, semmi fennakadásuk nem volt veled. Anyám nagyon kíváncsi rád. – El tudom képzelni, mennyire. Aztán amikor eléállok, jól megver, mert elvettem a lánya eszét! – Nem vetted el azért egészen! – Hát ennek nem örülök! A nap sokkal rövidebb volt, mint szerették volna. Késő délután hazaindultak. Mikiéknél Judit gyorsan visszapakolt a hátizsákba. – Nem vacsorázol itt? – hívta Miki. – Köszi, nem. Sietek haza, megígértem anyuéknak, hogy nem leszek estig. – Kikísérjünk? – Hát, nem szeretek egyedül mászkálni. Elbúcsúzott Zsuzsitól, aki közben a fürdőszobában vizet engedett magának a fürdéshez. Gondolta, addig, míg Éváék sétálnak, megfürdik. – Nem megyünk este diszkóba? – érdeklődött Miki visszafelé jövet. – Nem tudom. Kicsit elfáradtam ma. A nap rendesen kiszedi az ember erejét. Bár talán Szilviék is ott lesznek. És a többiek? Nem beszéltünk velük. – Zsoltiék minden szombaton ott lógnak! Fölösleges tőlük megkérdezni, úgysem hagyják ki. Na, van kedved? – Jól van, menjünk. Mire hazaértek, szabad volt a fürdőszoba, kényelmesen megfürödtek és elkészültek. Motorral mentek, és leparkoltak – Zsolti, Laci és Szabolcs motorja mellett. – Ugye milyen jó, hogy eljöttünk? Most találkozhatsz Szilvivel is. A pultnál össze is futottak velük. Nagy volt az öröm. Szilvi szabályosan barátnője nyakába ugrott, nem lehetett nem észrevenni rajta, hogy valami történt. A szokásos puszik sem maradhattak el. Szilvi az első alkalommal félrehívta Évát. Kimentek az udvarra, úgy gondolták, tán ezt mégsem a női mosdóban kellene megbeszélni. Éva teljesen jól gondolta: azért nem jöttek ki a strandra, mert a jól sikerült éjszaka után inkább együtt töltötték a napot a családdal – és egymással. Éva természetesen a részletekről is beszámoltatta barátnőjét: Szilvi pirulva mesélte, milyen zavarban volt, amikor először látta Szabolcsot teljesen ruha nélkül. Éva visszaemlékezett, nála mi volt. – Nekem Miki is, meg te is adtatok egy kis piát. Gondolom, ti egy kortyot sem ittatok előtte. Az egy kicsit segített volna. – Hát nem tudom, én eléggé pánikoltam. – Pedig te magyaráztad, hogy ne féljek, mert a fiúk nem szeretik a parát! – Irigy voltam, azért mondtam. Most már tudom, hogy sok hülyeséget beszéltem össze-vissza, mert én azt sem tudtam, mit kell csinálni. De most olyan jól érzem magam! – Én pedig annyira örülök! Figyeld meg: a jövő héten két vigyorgó lány néz majd vissza a fényképekről! Le sem tudják majd vakarni rólunk a mosolyt! – Legalább kelendőbbek lesznek a ruhák! A jövő héten belekezdenek egy áruház katalógusának elkészítésébe. Most már konkrét feladatuk lesz: az áruház ruháiban kell pózolniuk. Aztán még Évának ott a másik feladat is: az ő húgát és Miki húgát viszi moziba. Megkérdezte Szilvit, ő is jönne-e. Szilvi azt válaszolta: ő inkább hagyná kibontakozni a lányokat, hagyna nekik egy kis szabadságot. Szerinte nem kell nekik sok kísérő, hadd érezzék jól magukat. Nem feledkeztek meg Miki szülinapjáról sem: a srácok sorra kérték a D.J.-től a kedvenc számait, Miki pedig a pezsgőket. Éva próbálta megbeszélni Mikivel, hogy melyik estéjüket töltsék külön. – A mait ne! Ma még terveim vannak! Mindenki – aki csak hallotta – nevetett. Most, hogy ott volt a többi srác, lehetett egyeztetni velük is, mikor érnek rá „kanbulizni”. A csütörtökre esett a választás. Megegyeztek, hogy meló után Zsoltiéknál találkoznak – csajok nélkül. – De pénteken ugye átjössz hozzám? – fordult Miki Évához. – Ahogy szoktam. Vasárnap délelőtt, amíg Miki aludt, Éva is kupaktanácsot tartott Zsuzsival. Aztán felhívták Juditot. A megbeszélések végére már csak azt nem tudták, milyen filmet fognak megnézni.