21.
Már kezdtek hozzászokni, hogy nem igazán alvással töltik az éjszakákat, de az átélt élmények kárpótolták őket. Éva délelőtt tízkor ébresztette Mikit. Ő már visszajött a fogmosásból.
– Muszáj lesz lassan felkelned. Judit nemsokára itt lesz.
Miki még mocorgott egy kicsit, aztán lassan kimászott az ágyból, és átvonult a fürdőszobába. Éva - kihasználva a lehetőséget - gyorsan felöltözött.
Kimentek a konyhába. Judit már ott volt, Miki anyukájával beszélgetett.
– Szia, hugi. Hát te mikor érkeztél?
– Nem olyan régen. De tudom, hogy nem keltek korán.
– Reggeliztél otthon?
– Igen. A fürdőruha is rajtam van. – mosolygott a kislány. Már türelmetlenül várta az indulást.
Közben megérkezett Zsuzsi is.
Gyorsan asztalhoz ültek, és pillanatok alatt megettek néhány szendvicset.
– Kérem a fürdőruhámat! – Éva felkapta és elvonult vele Miki szobája felé. Alighogy becsukta maga után az ajtót, Miki már be is lépett.
– Hogy képzeled, hogy a jelenlétem nélkül öltözöl?
– Eleget legeltetheted a szemed rajtam a strandon egész nap. Ez nem elég?
– Nem. Még azt sem tudom, milyen színű a fürdőrucid. Meg kell néznem, hogy nehogy szem elől tévesszelek a strandon.
– Vagy esetleg összekeverj valakivel. Csak ezért engedem, hogy most itt legyél.
Természetesen nem ment egyszerűen az átöltözés. Alighogy Éva vetkőzni kezdett, hogy fehérneműjét a fürdőruhára cserélje, Miki mindenáron szerelmeskedni akart vele. Éva nagyot nevetett, eltolta magától Mikit, és gyorsan magára kapta a ruháját.
Judit is hozott magával törölközőt és naptejet, Éva is bepakolt magának és Mikinek, aztán az egészet egy táskába rakta, hogy kevesebb cuccuk legyen. Elkérte még Zsuzsi dolgait is.
Beültek a kocsiba, és már indultak is.
A két lány hátul beszélgetett, Éva pedig Mikivel társalgott. Később felkiáltott, amikor meglátta az ismerős motorokat.
– Megvannak! Mármint a járművek!
– Majd megkeressük őket. A strandra nem lehet behajtani se kocsival, se motorral.
Miki a közelükben parkolt, aztán kiszedték a táskát, és elindultak megkeresni a csapatot. Zsoltit és Henit meg is találták, mellettük üres törölközők. Éppen egymás hátát kenegették.
– Sziasztok! Laciék elmentek sörért meg üdítőért. Valahol a csapolt sörösnél vannak.
Éva bemutatta a két lányt, megbízta őket, hogy terítsék ki a törölközőket, aztán megkérdezte őket, kérnek-e valamit. Kézen fogta Mikit, és elvonultak a büfé felé.
Hamar megtalálták Lacit és Katit. Sorban álltak a csapolt sörnél. Kati kezében már jégkrém volt. Laci néha segített az elfogyasztásban.
Köszöntötték egymást, aztán melléjük álltak. Vittek egy pár jégkrémet, kólát, sört.
Kifeküdtek a napra, ki-ki a maga párja mellé. A két kishúg kártyázni kezdett, Heni és Kati olvasott, Zsolti és Laci beszélgetett.
Miki azonban nem bírt sokáig Éva mellett feküdni úgy, hogy a lány csak egy szál bikinit viselt. Amikor Éva megkérte, hogy kenegesse be a hátát naptejjel, akkor a fülébe súgta:
– Nem lehetne, hogy egy kicsit elvonuljunk innen?
Éva kuncogni kezdett.
– Egy kis önuralmat kéne tanulnod! Nem lehetsz ilyen mohó, önző dög! Most egy kicsit a társasággal kéne foglalkoznunk! – És kezébe nyomta a flakont.
Laci egyszer felemelte a hangját.
– Szerintem ne várjunk tovább Szabolcsékra, kezdjük el nélkülük a mai napot. Ki akarok hirdetni valamit.
Mindenki felült, és felkapta a fejét.
Laci megvárta, míg mindenki rá figyel, aztán folytatta:
– Anyámék átadták nekem a nyaraló kulcsát.
Mindenki hangos üdvrivalgásban tört ki.
– Akkor megyünk le, amikor akarunk. Ők csak augusztus utolsó két hetében akarják majd használni. Úgyhogy, fiúk, lányok, kalandra fel! Éljen a nyár!
Összekoccantották a poharakat.
– Kislányok, ti is jöttök? – fordult Zsuzsihoz és Judithoz Laci.
Zsuzsi Mikire pillantott és elhúzta a száját.
– Szülői és testvéri engedéllyel.
– Sem! – Miki villámló szemeket vetett hugára. – Meg se próbáld megkérdezni otthon! Ez nem babazsúr! Majd ha betöltöd a tizenhatot, jöhetsz!
– Nekem lenne egy ötletem – szólt közbe Éva –, ha nem veszed le érte a fejem. Jöjjenek le a lányok velünk napközben napozni, meg mászkálni...
Miki közbe akart vágni, de a lány nem hagyta.
– ... este pedig, amikor mi bulizni kezdünk, felrakjuk őket a vonatra.
Miki kénytelen volt megint engedni barátnőjének.
A két lány a háta mögött ujjongott. Éva megint elérte, amit akart. Zsolti pedig Lacival nagyot csodálkozott, hogy Miki milyen könnyen „belemegy” a dolgokba, amiket Éva szeretne.
– Majd megkérjük Szabolcsot, hogy hozza le ő a két lányt a Balcsihoz.
Mikiék ugyanis már rég lenn lesznek, mire a többiek megérkeznek, csak ezt még nem tudta senki Mikin, Éván és Lacin kívül.
Téma lezárva. A lányok rohantak be a hűs vízbe. A többiek – Laci és Kati kivételével – szintén meglátogatták a medencét.
Észre sem vették, milyen gyorsan telik az idő.
Labdáztak, dobálták a frisbie-t, tollasoztak, palacsintát és főtt kukoricát ettek, napoztak, és szorgalmasan kenegették egymást, nehogy leégjenek. És sajnálták, hogy Szilvi és Szabolcs ebből kimarad.
Éva nem mesélte el nekik, miért nem jöttek. Ő magában szurkolt, hogy azért ne jöjjenek, mert annyira jól érzik magukat. De vasárnap este úgyis kiderül.
Hazafelé a kocsiban Miki meggyőződött róla, hogy a két lány hátul nem hallja, amit mond, aztán megjegyezte:
– Kíváncsi vagyok, mi van a galambpárral. Ugye majd elmeséled, ha Szilvi beszámol?
– Naná, engem is érdekel.
– Nem is tudtam, hogy Szabolcsnak ennyi türelme van. Mire vártak ennyit?
– A szülői engedélyre. Szilvinek nem engedték a szülei, hogy máshol aludjon. Kivéve nálunk. Most töltötte be a tizenhetet januárban. Én novemberben tizennyolc leszek.
– De jó! Nemsokára te is tapasztalod a nagykorúság előnyeit!
– Velem már most úgy bánnak otthon, mintha felnőtt lennék. Lehet, hogy elfelejtették, hogy még csak tizenhét vagyok? Amikor rólad beszéltem, semmi fennakadásuk nem volt veled. Anyám nagyon kíváncsi rád.
– El tudom képzelni, mennyire. Aztán amikor eléállok, jól megver, mert elvettem a lánya eszét!
– Nem vetted el azért egészen!
– Hát ennek nem örülök!
A nap sokkal rövidebb volt, mint szerették volna. Késő délután hazaindultak.
Mikiéknél Judit gyorsan visszapakolt a hátizsákba.
– Nem vacsorázol itt? – hívta Miki.
– Köszi, nem. Sietek haza, megígértem anyuéknak, hogy nem leszek estig.
– Kikísérjünk?
– Hát, nem szeretek egyedül mászkálni.
Elbúcsúzott Zsuzsitól, aki közben a fürdőszobában vizet engedett magának a fürdéshez. Gondolta, addig, míg Éváék sétálnak, megfürdik.
– Nem megyünk este diszkóba? – érdeklődött Miki visszafelé jövet.
– Nem tudom. Kicsit elfáradtam ma. A nap rendesen kiszedi az ember erejét. Bár talán Szilviék is ott lesznek. És a többiek? Nem beszéltünk velük.
– Zsoltiék minden szombaton ott lógnak! Fölösleges tőlük megkérdezni, úgysem hagyják ki. Na, van kedved?
– Jól van, menjünk.
Mire hazaértek, szabad volt a fürdőszoba, kényelmesen megfürödtek és elkészültek.
Motorral mentek, és leparkoltak – Zsolti, Laci és Szabolcs motorja mellett.
– Ugye milyen jó, hogy eljöttünk? Most találkozhatsz Szilvivel is.
A pultnál össze is futottak velük. Nagy volt az öröm. Szilvi szabályosan barátnője nyakába ugrott, nem lehetett nem észrevenni rajta, hogy valami történt. A szokásos puszik sem maradhattak el.
Szilvi az első alkalommal félrehívta Évát.
Kimentek az udvarra, úgy gondolták, tán ezt mégsem a női mosdóban kellene megbeszélni. Éva teljesen jól gondolta: azért nem jöttek ki a strandra, mert a jól sikerült éjszaka után inkább együtt töltötték a napot a családdal – és egymással.
Éva természetesen a részletekről is beszámoltatta barátnőjét: Szilvi pirulva mesélte, milyen zavarban volt, amikor először látta Szabolcsot teljesen ruha nélkül. Éva visszaemlékezett, nála mi volt.
– Nekem Miki is, meg te is adtatok egy kis piát. Gondolom, ti egy kortyot sem ittatok előtte. Az egy kicsit segített volna.
– Hát nem tudom, én eléggé pánikoltam.
– Pedig te magyaráztad, hogy ne féljek, mert a fiúk nem szeretik a parát!
– Irigy voltam, azért mondtam. Most már tudom, hogy sok hülyeséget beszéltem össze-vissza, mert én azt sem tudtam, mit kell csinálni. De most olyan jól érzem magam!
– Én pedig annyira örülök! Figyeld meg: a jövő héten két vigyorgó lány néz majd vissza a fényképekről! Le sem tudják majd vakarni rólunk a mosolyt!
– Legalább kelendőbbek lesznek a ruhák!
A jövő héten belekezdenek egy áruház katalógusának elkészítésébe. Most már konkrét feladatuk lesz: az áruház ruháiban kell pózolniuk.
Aztán még Évának ott a másik feladat is: az ő húgát és Miki húgát viszi moziba. Megkérdezte Szilvit, ő is jönne-e. Szilvi azt válaszolta: ő inkább hagyná kibontakozni a lányokat, hagyna nekik egy kis szabadságot. Szerinte nem kell nekik sok kísérő, hadd érezzék jól magukat.
Nem feledkeztek meg Miki szülinapjáról sem: a srácok sorra kérték a D.J.-től a kedvenc számait, Miki pedig a pezsgőket.
Éva próbálta megbeszélni Mikivel, hogy melyik estéjüket töltsék külön.
– A mait ne! Ma még terveim vannak!
Mindenki – aki csak hallotta – nevetett. Most, hogy ott volt a többi srác, lehetett egyeztetni velük is, mikor érnek rá „kanbulizni”. A csütörtökre esett a választás.
Megegyeztek, hogy meló után Zsoltiéknál találkoznak – csajok nélkül.
– De pénteken ugye átjössz hozzám? – fordult Miki Évához.
– Ahogy szoktam.
Vasárnap délelőtt, amíg Miki aludt, Éva is kupaktanácsot tartott Zsuzsival. Aztán felhívták Juditot. A megbeszélések végére már csak azt nem tudták, milyen filmet fognak megnézni.
