Fullextra.hu - Barátom a doktor úr

– Imre vagyok, de nem szent - mutatkozott be a férfi, és hozzátette, mint egy tréfát, amit láthatólag már sokszor elsütött: – Kiskoromban azt szoktam mondani: Szent... Imle... helceg... úl… – A felnőttek meg kinevettek. Most csak Hédi, a felesége nevetett, de Imrét ez nem zavarta. Folytatta az ismerkedést: – Itt akartok letelepedni? Ki lehet ám bírni abban a szükséglakásban egy darabig, amit kaptatok! Mi is ott laktunk egy évig. Tudsz főzni? – fordult hozzám, de meg se várta a választ – Főzni, azt kell! Itt nincs se menza, se más olcsó közétkeztetés. Vendéglőbe nem lehet járni ebből a fizetésből. A feleségem is hamar belejött, pedig őt igazán elkényeztették otthon. Az apja jegyző. Az anyósom igazi úrinő. Hédi a családi kúriájukon nevelkedett. Igen. Tcc! Micsoda jó nevelést kapott! Kitűnően zongorázik. Na és a hangja! Diák korában, az iskola énekkarában szólót énekelt. Abszolút hallása van. Igen, abszolút hallása van! Nekem nincs. – ezt úgy tette hozzá, mintha erre is külön büszke lenne. – Jól fogjátok érezni magatokat. Itt összetart az értelmiség. Majd meglátjátok! Bemutatlak benneteket Lacinak is. Dr. Réti Laci a barátom. Igen. A doktor úr a barátom. Majd meglátjátok! Majd meglátjátok! Megláttuk. A falú széles főutcáján városias küllemű, de földszintes házak sorakoztak, előttük a téglából kirakott járda itt-ott már hiányos volt, és arra emlékeztette a rajta botladozókat, hogy régen elmúlt az az idő, amikor ennek a helységnek tekintélye, vagy bármi szerepe lehetett a környék életében. Szombaton délután, ha nem esett az eső, végig lehetett sétálni vagy kétszáz méteres szakaszon, a Főtérig, ahol fagylaltot vehettünk. Azután vissza. Rendszerint Imréék is velünk tartottak. A beszélgetésekben kerültük a politikát, viszont Hédike teljes családfáján hamarosan úgy kiismertük már magunkat, mintha saját rokonunk lenne az egész nemzetség. Imre nem sokat árult el magáról. Annyit mondott, hogy az apjának vendéglője volt egy kis faluban, a Bakonyban. Mikor ez szóba került, Hédike ránézett a férjére és gúnyosan félrehúzta a száját, amiből arra következtettünk, hogy inkább valami kocsma, netán csak bögrecsárda lehetett a megélhetés forrása. Imre volt a legkisebb fiú, a család esze, kitaníttatták tisztességgel. A bátyja csak egyszer látogatta meg. Bejött a hivatalba.... ünneplő ruhában, fényes fekete csizmában, amiben templomba, vagy orvoshoz megy a falusi gazda. Imre fülig vörösödött, amikor meglátta. – Gyere! – sziszegte a foga között, és kimentek az ajtón. Soha többet nem jött hozzá senki a családjából. A következő Imre napra már mi is hivatalosak voltunk. A házigazda mentegetődzött: Réti doktor úr, a barátom, nem lesz itt, mert Párizsban van. Kicsit irigykedve tette hozzá: – Hja, egy orvos megengedheti magának, hogy utazgasson... Pár nap múlva diadallal rakott ki az íróasztalra, pár apróságot: – Nem feledkezett meg rólam, nemhiába barátom a doktor úr! Ezt nézzétek meg! – és mi ámulattal adtuk körbe a kis átlátszó műanyag gömböt, benne az Eiffel-toronnyal, meg a golyóstollat, a fekete fürdőruhás nővel. – Fordítsátok meg! – hű a mindenit – Lecsúszik a fürdőruhája! – ez akkoriban egészen különlegesnek számított. – Még valami van – és előhúzott egy szex-magazint – nem titok. Ti is megnézhetitek lányok. Nem kell itt pironkodni. Hédi már látta. Azt mondta, nincs ebben semmi különös. Persze ő modern, komoly nő... nem zavarja az ilyen látvány. Én forróvérű, lobbanékony vagyok – húzta ki magát, – de a nejemet nem lehet felizgatni semmivel. – ez utóbbi mondatnál mintha egy kis zavart sajnálkozás vegyült volna a hangjába. Ennyiben maradtunk. Néhány hét múlva Réti doktor állított be az irodába. – Van egy hírem! He-he! Kinek jó, kinek rossz! Megyek az Alföldre. Kérésemre áthelyeztek a szülőfalumba. Mutatok valamit, he-he, hogy meg ne feledkezzetek rólam - azzal elővett egy kis riportermagnót. - A búcsúestémen készült. Meghallgathatjátok... de lekoppintani nem engedem. Hm. A hölgy még nem tudja, hogy ez búcsúest volt és én hamarosan lelépek. – újra felnevetett és bekapcsolta a magnót. A halk sóhajoktól a koloratúr sikolyokon át a hála elégedett dünnyögéséig minden hallható volt, amit csak elő lehet csalni egy nőből egy kiadós szeretkezés közben. Pár pillanatig dermedten hallgattunk, mert mindannyian azonnal felismertünk, hogy kinek a hangja... Mindenki ráismert, kivéve... Imrét. Nem csoda, hiszen maga is megmondta, hogy neki nincs... abszolút hallása.