Fullextra.hu - A fa és a hó

Hófehér az utca már, S oly fehér a hó határ. Esik a hó lepereg, Szegény fa meg kesereg. Szél tépázza, vihar gyûri, De a faág egyre tûri. Majd nagyot reccsen, letörik, És a fa, így megtörik. Gyõzött a hó, de nem soká, Mert a napfény ragyog rá. Olvad minden, csordogál, A kis fa még mindig áll. Tavasszal majd kihajt, s virul, Míg a hó, meg egyre csitul. Lombja lesz, és jó nagy ága, Míg a hó, a telet várja. Tél ide, vagy tél oda, Beletört a hó foga. A kis fa meg, erõs, dölyfös, Pedig nincs is rajta köntös.