Fullextra.hu - Összefonódás

Vége a varázsnak Elszálltak a felhők Az erdők mélyén lapul a fény Reménytelen időtlensége Vénséges vén koroknak Haldokolnak a láncon vezetett Fékeveszett eonok Nem hordok tarisznyámban ezer És ezer évet, de cipelek Eltemetetlen veszteséget Érthetetlen mennyit mentem Kerestelek és mire megtalállak Gátak állják utam a távolság Fáj mint ezer tüske szúrása Áldás nem kíséri utam De tudtam hogy szerettelek A kezdetek hajnalán… …az ég alján lenyugvó napban Láttam szemed mint ragyog S te vállamra hajtottad fejed Hallgattad hogyan szól ujjaim alatt A lant halkan csak neked Szavak nélkül értettük egymást Egy rezdülés elég volt S tudtuk szétszakít minket a gyász De majd egyszer az idők végezetén Harmat mosta fénytestünk Újra összefonódik Újra összekapcsol majd minket Szerelmünk s az öröklét. De nem, nem hiszem! Csak álmodtam az egészet, Hiszen minden elmúlt. És sosem volt kezdet és sosem volt múlt, De eljött a vég S egy hajnalon minden kapu bezárult…