Fullextra.hu - Félúton

Életed derekán már félúton jársz, De a földön még mindig nem két lábbal állsz. Hiszed még, hogy tied a világ, S hogy csak neked nyílik a sok szép virág. Hiszed, hogy a világosság reményekkel eljön, Utat tőr magának, és feltör a felhőn. Hiszed, hogy az ember csak jó lehet, És hogy egymás ellen semmi rosszat, nem tehet. De mikor tanulod meg végre? - az élet nem egy csoda, Hanem legtöbbször rút, gonosz, és mostoha. Nem nyújtja aranytálcán a boldogságot, S nem mindig engedi szóhoz jutni az igazságot. Ám sok küzdelem, és akarat árán, Jót nevethetsz végül - a tehetetlensége kárán. S mikor végre nagy nehezen megtanulod kezelni az életet -, A zord halál ráteszi kezét, s mindennek véget vet. Ezek láttán jogos ha kérded – Így, hogy most már a félutad elérted – Mégis mi értelme van, Ennek a keserű, nehéz földi létnek? Az élet ádáz küzdelem, s ha ezt megérted, Választ kapsz arra-, hogy miképp kell élned. Ha tanácsom megfogadod – talán boldog leszel, És az élet sűrűjében el nem veszel. Életed derekán már félúton jársz, És a földön már lassan - két lábbal állsz.