Fullextra.hu - Lezárom szemem

Lezárom szemem, s a héj alatt, megáll a pillanat. Ébren kell lennem, s valamit tennem, mert álmaim, mint lidérces vágyaim, lüktetnek bennem. Kevés a szó, s mi jó, nem kimondható. Úgy látom, fázom. Szememben a sűrű patak arcomra ragad. Könnyű e csepp nedvem. Meghalni sincs kedvem. Szerettem megtette helyettem. Mikor kopogás nélkül jön a fekete rém, a vég követekén addig nem békül, míg valakit elragad, s kezéhez vér tapad. Benyit közös szobánkba, szívünk nyíllal, ahogy ránk rivall, pecket töm szánkba. Soros lehet, kinek az öregség terhes ínség, s már eleget félt. De ki alig élt húszegynéhány telet, az nem lehet, hogy megfagyjon a szájban az utolsó lehelet, s egy fiatal lélek árva magánya utolsó vágya, hogy másokat félrelökve, kezünket béklyóba kötve, megfogja a halál kezét, s magára húzza fekete mezét. Közben mi némán állunk, szemünk lehúnyva, karunk bénulva, sorunkra várunk. S szobánk falai repednek. Kik elöl állnak, hátulra epednek, váll a vállnak feszül. Feszüljön a feszület! Ki gyermeket szül, annak kijárjon a tisztelet; hogy éltében gyermeke magányát, s halálát, ne érje meg! Imádkozz, vagy átkozz, Istenhez kiáltozz! Vétkezz és gyónjál! Higgy és tagadjál! Kapj és adjál! Kövesd a hívő utat, ha valamerre mutat. De ne akard, hogy másokat olyanról meggyőzz, kiktől elvették az álmukat. Sorsunk a sorban állás, nehogy megelőzz, rád sem vár más, kezed hiába teszed össze, hogy másokat lefőzve imitáld imád. Hagyd, hogy szerelmeddel ajkad összeérjen, álnok félelmeddel szád meg ne égjen! Higgy Istennek, vagy másnak, a testnek, az oszlásnak. Én hiszek önmagamban, kimondott szavamban leszek testem lelke. így megbékél hitem. Lezárom szemem, s a héj alatt, megáll a pillanat.