Fullextra.hu - Tánc szólóban, ütőhangszer nélkül

Lézerek tört fényének kékje pupilládon szalad szét arcodon lüktető szemfesték csorogva tapad bőrödbe izzadó nyálam meredeken vág utat ívelt nyakadon nyelvemet hajszálad fonja száraz torkom martiniért jajong dobhártyám beleremeg táncunk lüktető ritmusába s katlanná hevítő mosolyod lökdösi előre elfojtott vágyam pedig csókod íze nem ér fel az övével s nem ér el a pitvarom küszöbéig sem csak lábam köze remeg bele magára találva tüzes tested lányos illatába S már tudom az sem baj hogy nélküled kell szállnom szétszórt magam újra összeszedve kifecsegett titkaim szélnek eresztve délibáb tüzedben nem emésztődve el nincs kiút nem is lehet hisz felszaggattam sajgó sebeim elhagyva múltból halálból ölelő zsigeremig belémbújt kedveseim hogy szerelmi vétkem billogát álnokul belém égethessék elhitetve velem is az igaztalant hogy megcsalatott hűségemhez lehessek immár halálig hűtelen Nekem egyedül kell táncolnom végzetem ez, most már tudom de kivárom az értem toporgó csodát s azt felemelt fejjel, büszkén vállalom