Fullextra.hu - Egy elképzelt napom a XIX. században

Ma a Pilvax kávéházban gyûltünk mi ifjak, Mert minket a lelkes nagyemberek hívtak. A szabadság tüze szívünkben lobogott, Bár kint az ég szeme igencsak zokogott, De a hatalmas lángot eloltani nem tudta, Így a sereget a Nemzeti Múzeum elé hajtotta. Petõfi, a Nemzeti Dalt szavalta a nép felé, Szívét, lelkét adta az összegyûltek elé. A reflént már együtt harsogta az egész sereg, S láttam, ahogy Jókai a 12 pont felett mereng. A Landerer nyomdához mentünk nyomtatni, Majd azt - az õrjöngõ népnek kezdtük el osztani. A városházán a polgármester aláírta a 12 pontot, Ezután óriási lelkesedés tört ki – pont ott. Nyissuk meg Táncsics börtönét!- ezt hallottam csupán, Aztán pár perc múlva, már ott is voltunk Budán. Tízezres tömeg vonult át dalolva velünk, Remélve, hogy ott most nyert ügyet lelünk. A helytartó tanács oly sápadtan írt alá mindent vala, Hogy nemsokára kis is nyílott a rab író börtönajtaja. Õt a töméntelen sokaság hozta át ujjongva Pestre, Így emlékszem én – e csodás, felejthetetlen estre. E nagy nap örökre bevonult a magyar történelembe, S én örülök - hogy ha csak így is – de részt vehettem benne. 2006. április 4.