Category: Vers Review Title: Tüzes akvarell |
Önálló életre kelt kezemben az ecset, amíg megszállott varázsban azon töprengtem, vajon a barnának mely árnyalata szemed, s áttetsző, kacagó-bús tűzén átmerengtem. Ajkad pírvörös mosolyából csendes szavad remény visszhangja térített újra magamhoz. Palettámon a puha nedvzöld cseppent a vad, Winsor-kékhez, bíborpiros alizarinhoz. Háromszögem három szélén kék, vörös, sárga, oldalukon másodként zöld, lila és narancs. Alap háromból keverjek barnát a drága mélyméz szemedhez! - Ez volt a belső parancs. Világosból indultam sötétebb szín felé, akvarellemen a festékrétegek tánca, hamis fény-árnyék pászma lágyságot színlelé, mint ultramarin és sziéna híg románca. Bódultan néztem, hogy vörös zuhatag hajad megfesti önmaga kibomló kontúr vázát, s hamvas, bársony kebled vonzó halmára tapad, heves, vad tűzzel árasztá el létünk mázát. Már-már káprázott szemem vakító testeden, ahogy kitágult aurád magába szívta szivárványitta bőröd, selymes fényeden finom pasztellek kúsztak kósza bűnben hízva. Derekad, s csípőd kerekded ívén osontam lefelé, mígnem elértem titkos rejteked; hol Vénusz érzéki fény-dombjához jutottam, s látatlan rózsaszín bibéd illatoz neked. Combod lágy tónusát kadmiumsárga adta, miközben remegő gondolat futott bennem; kármin-, cinóbervörös álmok istenadta lélekfioláit kell rajtad helyretennem. Titánfehér lehetne bár ártatlanságod, ha vágyhevült tekinteted nem ostorozná hollófekete lovam – vágtáját kívánod! Gyönyöröd vajon boldogságod is elhozná? Hagytalak volna meg Davy’s szürke vázlatnak? Ezer ecsetvonás nyoma maradtál talán. Lelked keresem, adózom a pillanatnak. Szerelmed tűzét befogni, – a leghőbb talány! 2006.02.08. |
This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=2579 |