Fullextra.hu - Szeret(kez)éseink

álmod
tárgya lettem:

a sikoltó
mindig-óhaj
az örök
csöndben

vágyat sóhajt
minden
leírt szó

és bármely
ígért betûd
nézem:

csillag-lényem
felragyog

most

(boldog vagyok)

- sóvárgó /betû/sorok
(szememben tûztáncot lejtenek)
mézízû hazugságok
égnek
ajkainkon

(ne bánd!

hogy) testedben
hangomtól ébred
a láz
(senki sem lát -
csak a Hold világ-
lik
s tükrözi vissza
- csalón -
ábrándunk
a csupasz falon)

- pusztán képzeletünkben
éljük át
(bûnünk):
jótékony homályba burkol
az elválasztó világ

(s a hasadó hajnal
egyedül talál)

- szavakkal szeretkezünk
(ma is),
ébren álmodunk:

rímek ölelnek
körbe,
perzselik ízeink
a papírra vetett
(lélek-ránc-simító)
metaforák
és
parázsló-varázsló alliterációk
ropognak
(ritmusra)
nyelvünk hegyén
- míg szívünkben
keringõt jár
a(z öncélú)
túláradó érzelem

- ujjaim közt
könnyedén
hajlik át
puha csókod
kéjjel maró
harapássá
és füledbe zúg
(hallod?!)
lágy sóhajom
- álmodom -
s karodba
lapul
- megbújik -
/majd-/eltûnõ alakom

- most
bõrömmel érzem
bõröd illatát
és meggyullad
/…késõbb: kiég/
a selyem-ágy…

(gyûrött lepedõk…
…álomvilág)

***

Nyakad köré,
mint
igaz-gyöngy-sort
fûzöm betûim
(viseld, míg lehet)
- e díszes, cifra költeményt.