álmod

tárgya lettem:



a sikoltó

mindig-óhaj

az örök

csöndben



vágyat sóhajt

minden

leírt szó



és bármely

ígért betűd

nézem:



csillag-lényem

felragyog



most



(boldog vagyok)





- sóvárgó /betű/sorok

(szememben tűztáncot lejtenek)

mézízű hazugságok

égnek

ajkainkon



(ne bánd!



hogy) testedben

hangomtól ébred

a láz

(senki sem lát -

csak a Hold világ-

lik

s tükrözi vissza

- csalón -

ábrándunk

a csupasz falon)





- pusztán képzeletünkben

éljük át

(bűnünk):

jótékony homályba burkol

az elválasztó világ



(s a hasadó hajnal

egyedül talál)





- szavakkal szeretkezünk

(ma is),

ébren álmodunk:



rímek ölelnek

körbe,

perzselik ízeink

a papírra vetett

(lélek-ránc-simító)

metaforák

és

parázsló-varázsló alliterációk

ropognak

(ritmusra)

nyelvünk hegyén

- míg szívünkben

keringőt jár

a(z öncélú)

túláradó érzelem





- ujjaim közt

könnyedén

hajlik át

puha csókod

kéjjel maró

harapássá

és füledbe zúg

(hallod?!)

lágy sóhajom

- álmodom -

s karodba

lapul

- megbújik -

/majd-/eltűnő alakom



- most

bőrömmel érzem

bőröd illatát

és meggyullad

/…később: kiég/

a selyem-ágy…





(gyűrött lepedők…

…álomvilág)





***





Nyakad köré,

mint

igaz-gyöngy-sort

fűzöm betűim

(viseld, míg lehet)

- e díszes, cifra költeményt.

Cím: Szeret(kez)éseink
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Nerina
Beküldve: April 26th 2007
Elolvasva: 1397 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]