Fullextra.hu - Kék csók

a zöld-fehér terem mélyén
hófehér lepel háttérként
feküdt
merült
a pihesúly alatt
az oxigén szaladt
a zöld vezetéken
oda, ahol éppen
adni kellett az életet
amit majdnem elvett az est
tört csont mögött
sebes tüdõn
a levegõ kevés nagyon
s a vétele is fájdalom
lila ajak remeg
s a fekete szemek
szenvedést
rettegést
mutatnak feléd
s a halál szelét
is félik
még mindig

egy pillanat töredéke
meleg este sötétsége
front
volt
kihatott az utakra
meg a gonosz urakra
s te a távolból
éber álmodból
ijedtél
ügyeltél
éppen egy szívbetegre
amikor a zsebedben
vészjóslón ott
felvisított
mágneses tér éles zaja
most rossz hírt hozott a hangja

csak az számít, akit szeretsz
mondtad, minden mást elfeledsz
elsõ autód
is csak egy tárgy volt
ha az utak közé veszett
téged most az sem érdekelt
csak Õ
féltõ
szereteted csak azt kérte
az égtõl: az életére
ne vágyjon
az álmod
ez az este
meg ne ölje

gyengéden most átöleled
most, hogy majdnem elvesztetted
még jobban szereted
a kocsit feleded
s csak Õt vigasztalod
ne azt sirassa most
nyugodtan pihenjen
lassan lélegezzen
az oxigén szépen
ne érje élesen
a felszakadt sebet
gyógyuljon, mint lehet
mert ha nem is válságos már
tudod, kín félelemmel jár
megfogod a kezét
nézed sötét szemét
kiemeli fehér háttér
egy szilvakék csók is átér
szerelem pecsétje
s az élet megléte
hálás vagy az égnek
a halvány napfénynek
hogy rá is süthet még
hogy az a gonosz lég
ûrterébõl mellhártyáknak
vákuummal megy a világnak
számolgatod a cseppeket
mik viszik be az életet
megõrzik neked Õt
majd a jobb is eljön
bár a kék csók is szép
de rózsás is lesz még