a zöld-fehér terem mélyén

hófehér lepel háttérként

feküdt

merült

a pihesúly alatt

az oxigén szaladt

a zöld vezetéken

oda, ahol éppen

adni kellett az életet

amit majdnem elvett az est

tört csont mögött

sebes tüdőn

a levegő kevés nagyon

s a vétele is fájdalom

lila ajak remeg

s a fekete szemek

szenvedést

rettegést

mutatnak feléd

s a halál szelét

is félik

még mindig



egy pillanat töredéke

meleg este sötétsége

front

volt

kihatott az utakra

meg a gonosz urakra

s te a távolból

éber álmodból

ijedtél

ügyeltél

éppen egy szívbetegre

amikor a zsebedben

vészjóslón ott

felvisított

mágneses tér éles zaja

most rossz hírt hozott a hangja



csak az számít, akit szeretsz

mondtad, minden mást elfeledsz

első autód

is csak egy tárgy volt

ha az utak közé veszett

téged most az sem érdekelt

csak Ő

féltő

szereteted csak azt kérte

az égtől: az életére

ne vágyjon

az álmod

ez az este

meg ne ölje



gyengéden most átöleled

most, hogy majdnem elvesztetted

még jobban szereted

a kocsit feleded

s csak Őt vigasztalod

ne azt sirassa most

nyugodtan pihenjen

lassan lélegezzen

az oxigén szépen

ne érje élesen

a felszakadt sebet

gyógyuljon, mint lehet

mert ha nem is válságos már

tudod, kín félelemmel jár

megfogod a kezét

nézed sötét szemét

kiemeli fehér háttér

egy szilvakék csók is átér

szerelem pecsétje

s az élet megléte

hálás vagy az égnek

a halvány napfénynek

hogy rá is süthet még

hogy az a gonosz lég

űrteréből mellhártyáknak

vákuummal megy a világnak

számolgatod a cseppeket

mik viszik be az életet

megőrzik neked Őt

majd a jobb is eljön

bár a kék csók is szép

de rózsás is lesz még

Cím: Kék csók
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Dr. Ollmann Anasztáz
Beküldve: April 29th 2007
Elolvasva: 1193 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]