Fullextra.hu - Hullámok

Szálkás üléseinkre telepedve
szédelgõ gondolatainkat levetkezve,
csevegõ pillanatok guggoltak
a keresztre feszített sorsunk
Golgotai léptei között.

Akaratlagos köreink hullámai
túlcsordult azonosságba
álltak össze, keresetlenül
megesett vajúdó kacagásainkért,
zúzódott pillanatokba csomagolt,
ünnepeket óhajtó meglepetésekért.

Szellõ ritkán ébredt, falevelek
fûrészfogas zenéje elnémult a
hõségben elköszönõ napjaink után.
Feledhetõ múlt görcsös ágain
átvillanó talányfények, madarak
ülte, piszkolt királyi székekre
szórták utolsó panaszukat.

Perceink kövültek lélekfürdött
én nélküli rohanásba,
Összerogyott utak képzelt
célok akaratára.
Nyelvcsücsörített grimasszal
hittünk szóvirágoknak,
majd szedtük össze hervadó
csokorba, néma országutak
tiszteletlen sírhalmaira.

Könyörgõ imámban hittem az
elnémult idõben,
álmaimban, a tiétekben is,
és mondtuk mindegyikünkért.
Az építkezõ jövõt ültem le
itt elképzelni,
a megalkuvás nélküli szõke
folyónk partján, belezuhanva
a túlpart tömör zöld tömbjébe.

Lefekszem, és a lassan szárnyaló
madarak fölött gomolygó fehér
pamacsok szédítenek.
Elmerülten, a fenséges folyóvíz
törvénybe foglalt úti célját vélem
tudni, hisz az oly
egyszerû, szükséges és igaz.