Category: Vers Review Title: Hangulat-töredékek 72 |
Egyik nap Felnőttem már az éj bocskoros havából, a mesevilág rémeiből. Az idő múlása kifeszített engem is újabb idők kötelékeire, s ma már bátran nézek a semmi elébe, mégis fáj, hogy nem érzem felhőkbe mártott kezed csodálkozó nézését vállamon. Másik nap Ma már nem hasal borba kedvem, s nem karol hidegen át az ősz. A tél kocsányain ezer szerelmetlen arc himbálódzik felém. Nem érzem szívemnek tompa vonulását új szerelmek felé, nem küld hamis kacajt fülembe a parttalan alkony zokogása. Csendes, habtalan bánaton úsznak a könnyek, s kérnének arra maradj az Élet de rengeteg idődbe kerülhet, ezért távozom: hangod megedzett jóindulatából, az éjszakai részeg párnákból. Eltávozom az akaratlanul is szeretni tudók eltávozását. Egészen a legújabb találkozásig. Ámen. |
This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=2976 |