Fullextra.hu - Nem versnek való

Nem versnek való, amit írsz!
Méltatlanok közt, újra sírsz,
Hangom súlya alatt vész el,
Az üdvöt hozó sarjad el,
Minden varjak károgása,
Rám törõ, egek szitkozása,
Cserepesen, szilva ajkam,
Miért nem értik meg szavam?

Éhezem én, hogy mosolyt hoztok,
Kenyérrel ó miért nem dobtok?
Ti rímek, ti kedvet hozók.
Vágyat súgó kacagtatók,
Te ismétlõ dallamú refrén,
Napba nézek, s könnyezem én,
Elismerést hullajtva, él reményem,
Éltetve kincsem, s minden büszkeségem.

Nevess, s fuss el elõlem!
Cifra énem el kell engednem,
Igyekszek egyszerûbben szólani,
Így ártatlan lelkeknek vallani,
Mert keselyûkre szórom átkom,
Megtépázva mindkét karom,
Nem bírom már ezt a vermet,
Mikor viszitek el e tetemet?

Nem nekem való e nyelvezet,
Minden dalba szedve kedvemet,
Csodás hangú, gyilkos szirének,
Elégek bennetek, mint a porszenek,
Tapogatok elhajló kezeimmel,
Láthatatlan kopogó lépteimmel,
Nyakra valót keresve kószálok,
Kötéllel kezembe útra indulok.