Category: Besorolás nélkül Review Title: Rántott hal, szálka nélkül |
Akkoriban, amikor én iskolás lettem, a Rákóczi úton laktunk egy kis albérleti szobában. Jól emlékszem, hogy egy sötét folyósón keresztül jutottunk ki az utcára, ahol hatalmas gesztenyefák árnyéka borult a járda fölé. Közvetlenül az Engel-fürdő mellett volt a ház. Szemben, kicsit átlós irányban, a Hal-téren kellett átvágni, ha fel akartunk jutni a Munkácsy Mihály utcára s onnan tovább a Széchenyi tér forgatagán át az iskola felé. A Hal-tér! Néha még mostanában is álmodom vele. Egyik oldalon egy kocsma, a másikon, egészen a sarokban egy kis kifőzde volt. Onnan hozta anyám éthordóban az ebédet. Néha magával vitt, hogy ne legyek egyedül a lakásban, ami számomra még idegen volt. Ilyenkor felolvasta nekem az ajtóra függesztett étlapot, hogy segítsek választani. Engem különösen az olyan ételnevek izgattak, amikről nem tudtam, mi lehet. - Milyen az a sült keszeg? - Eh, csupa szálka. - Serpenyős rostélyost kérek! - Ugyan! Az csak közönséges krumplipaprikás! - Kelbimbó főzelék… - Az nem jó - torkolt le anyám. Végül mindig ő választott, mégis szívesen mentem vele. A kifőzde közelében ugyanis egy halcsarnok volt, mellette a falon hatalmas plakát, gyönyörű színes képpel. Boldogan ficánkoló hal csúfolta a síró tehenet: > - Mondja marha, mért oly bús? - Olcsóbb a ponty, mint a hús! < Talán ez járt a fejemben, amikor lázas betegen feküdtem kis szobánkban az ágyon. Napok óta semmi étel nem maradt meg bennem. Anyám kétségbeesve faggatott: - Mit ennél pipikém? Elhaló hangon rebegtem: - Halat… Rántott halat… - azzal falnak fordultam és elaludtam. Nem tudom mennyi idő telt el. Arra ébredtem, hogy fenséges illatok jönnek valahonnan. Anyám dugta be a fejét az ajtón: - Sütöm már a halat! Rántott hal, amit megkívántál…Mindjárt készen lesz. Mire kidörgöltem szememből az álmot, már hozta is egy kis tányérkán a rózsásra sült szeleteket. - Ne félj kincsem, nincs ebben szálka! - én pedig ettem, ettem, élvezettel. Megbetegedésem óta először igazán jó étvággyal. Szinte még most is érzem a sült hal pompás illatát, pedig akkor este meghallottam, amint anyám a főbérlőnek meséli: - Hogyan adhattam volna neki halat, hiszen nyelni is alig tud? Még megakadna a torkán a szálka! Vettem egy padlizsánt, felszeltem és azt rántottam ki. Úgyse evett még halat. Hal, vagy padlizsán? Ugyan már! Most is szeretem mind a kettőt. Ha padlizsán van ebédre, mindig megemlegetem azt az elsőt, a szálkamentes halat… |
This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=3255 |