Fullextra.hu - Küldetés

Fellegeket ostromló sziklák,
ahol zergék bolydította
kõzuhatag zajlik lefelé,
tisztítva, törve utat,
ritkán kérve bocsánatot.
Nyújtózkodom,
s fohászkodva a lelki vigaszért
alázattal csodálom napjainkat!

Piciny gyökér, mely lassú
feszítéssel keresi élelmét,
apró virág, mely dacol
a száguldó szelekkel.
Lebbenõ madár, mely
zaklatott röptével fiókák
élelmét hordja megállíthatatlanul,
dolgát téve ül el boldogul.

Hallga? Felsírt a gyermek!
Ringasd el!
Látod a tûnõ nap sugarát?
Reggelre újra éled!
Illatold meg a virágok
ajándékát!
Nyugodj meg kedvesem!

Ezeréves fák szolgálnak
házunk körül kerítésünkben
õrizve születést, fejlõdést,
az átalakulást.
Nem akarok egyebet életünkkel:
Csak bolygó lelkemet
szolgálatba állítani
a változásért, a másért,
csodálva az ormok alázatát,
lassan törõ átalakulását.
Miként holnap is, egy-egy részüket
veszítve szelek-fagyok árán
átalakulva ölelik a rajtuk
települõ mohát.

Látod?
Ha felmegyek, néha fázom.
Ha lent vagyok,
újra oda fel vágyom!
Meghívlak, fogadd el!
Az ajtóm erõs,
a kandalló bekészítve vár.
Gyújtsál be, õrizd a melegét,
és hallgassál még egy kicsinyt
ebbõl a dalból,
a jövõnek szóló énekét.