Fullextra.hu - Füreden

Hajnali álomban, hindu imában, egy õsi szellem sejtelmes ruhában, átlebbenne savanyúvíz kúrára, hûvös, csobogó forrásból kortyolna. Enyhítené baját mesével, verssel, fájó szívét, mi színültig keservvel. Sok levél a fákon, könnyedén zizzen, Tagore lelke, amíg tovalibben.
Nyári hõségben, mikor megszomjazom, legtöbbször a Kossuth-forrásból iszom. Gyorsan feledném, hogy miért is teszem, emlékeimbe sújt a történelem. Agyamban a csapongó gondolatok, már toborzó nótákat dúdolgatok. Lelkemben tombol a keserû gyászom, a hõsies aradi tizenhárom.
Nõi szívekben egy régi vágyálom, táncolni kecsesen egy Anna-bálon. Lépdelni díszpalotást régi erény, fordulni báli keringõn könnyedén. A mûvészek, költõk múzsája Füred, még szellemük rezdül, a múltjuk éled. Messze innen, távol a világ szennye, ez aranyemberek bújó-szigete.
Fájó szerelmek aranyember útján itt a Jókai-kilátóról aztán, kitárul szépen Balaton csodája fentrõl, Tamás-hegy tündöklõ varázsa. Harangok búgó hangján, zöld díszletben ismétlõdik újra meg újra, szebben, egy õsrégi tájnak csalogány dala, Balaton-parti, régi szimfónia.
Tagore sétányon a szürkebarát, Újkenyér havában itatja magát, rizling és tramini, csorog a nedû, sátorok hûsében sem olyan könnyû. A hõségben összemosódik a táj, ha kancsószámra folyik a muskotály. Az hírlik Füredrõl:- borok városa, e gyönyörû vidéket, isten áldja!
(2010 február) (jónikus sorok)