Category: Cikk Review Title: Gyönyörűségek |
Talán néhányan emlékeztek rá, hogy annak idején voltak a pöttyös könyvek a kislányok és a csíkos könyvek a kamasz lányok számára. Úgy tízéves lehettem, amikor megkaptam Kertész Erzsébet "Elizabeth" című regényét. Lenyűgözött. Egyszerűen nem bírtam letenni. Elizabeth, azaz Elizabeth Barrett Browning. Érdekes életút. Gazdag családban született 1806-ban, tizenketten voltak testvérek, és szülei a korszellemhez képest meglepően felvilágosultak lévén megengedték neki, hogy az öccseivel tanuljon. Szikrázóan intelligens volt, s nagyon korán, már hat-nyolc évesen kezdett verseket írni. Egész életében betegeskedett, tán tbc-je volt. "Törékeny, finom testalkat, sötét loknik keretezte, rendkívül kifejező arc, dús, sötét pillákkal árnyékolt hatalmas, gyöngéd szempár, a mosolya pedig, mint a napsugár" - jellemezte egy kortársa. Alig húszévesen már versei jelentek meg újságokban, sőt kötetét is kiadták. 1844-ben jelent meg a kétkötetes "Poems", s ez arra indította Robert Browning költőt, hogy elragadtatott levelet írjon Elizabethnek. Hosszas levelezés után Browning meglátogatta a lányt, s ezzel kezdetét vette a világirodalom egyik leghíresebb románca. Elizabeth valósággal kivirágzott. A zord Barrett papa azonban, aki vasszigorral igazgatta a családját, fogadalmához híven, mint minden házas gyerekét, Elizabetht is kitagadta, amikor a lány férjhez ment Browninghoz, s az ifjú pár megszökött. Firenzében telepedtek le. Egészségi állapota is javult, 1849-ben született egy fiuk – Elizabeth negyvenhárom éves volt! Jót tett neki a szerelem és a boldogság. 1861-ben halt meg. "Az 1847-es év elején egy napon, amikor a reggelin túljutottunk, az ablakban álltam, és figyeltem az utcai jövés-menést. Egyszer csak az az érzésem támadt, mintha a hátam mögött állna valaki. A feleségem volt. Éreztem, amint egy papírköteget csúsztatott a zsebembe. Olvassam el s tépjem szét, ha nem tetszik. Azzal kiszaladt a szobából" - mesélte Robert Browning. Ezek voltak a "Portugál szonettek". Mondd újra s újra mondd és újra mondd, hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak kakukknótához hasonlítanak, emlékezz rá, hogy se mező, se domb nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb újul tavasszal s kizöldül a mag. Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak sötétben zeng el és kétség borong nyomában. Ismételd...szeretsz... Ki fél, hogy a rét túl sok virággal veres s az ég túl sok csillaggal ékszeres? Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj: de ne feledd, hogy némán is szeress... (Babits Mihály fordítása) Hát nem gyönyörű? Van egy szárnyaló szellemű, ám betegeskedő, zárkózott, reménytelen lány, akit ez a későn jövő, elsöprő szerelem kiszabadít a szigorú atyai fennhatóság alól, új életet lehel belé, és hatására ilyen csodálatos, megszállott telhetetlenségben tobzódó, rajongó szonetteket ír... Rád gondolok! - Úgy indázlak körül gondolattal, mint vadszőlő a fát: nagy levelek, s a szem semmit se lát a zöldön túl, amely a törzsre ül. De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül gondolatért – a szebb valót magát kívánom: Téged! Jössz-e, jössz-e hát hozzám, de tüstént?! Mezítelenül álljon derekad, s minden ágadat zúgasd, erős fa, s lombos köteled szaggasd el s dobd a földre, mert e vad örömben: – látlak, hallak s új leget kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! – nem gondolok Rád – itt vagyok veled. (Kardos László fordítása) Mennyi finomság! Micsoda lázas szenvedély! És az erotikának ez a csodálatosan delikát ábrázolása… Szépség, szerelem, lélek – vegytiszta valójukban. "Portugál szonettek" – a világirodalom negyvennégy gyöngyszeme... |
This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=3418 |