Fullextra.hu - Vándorbottal

Születéstõl halálunkig
fonalgombolyagot lökve
tevékenykedünk, mindvégig,
életfonalt göngyölítve.

Önismeretünk tükrében
haladunk az adott célhoz,
mit el kell érnünk éltünkben,
de sok gátlás akadályoz.

Életfonalunk így görbe,
eltér a cél gráfvektortól,
utat fodrozóvá téve,
élet akadályaitól.

Téridõben cselekedünk,
amit nyújt a környezetünk,
megtorpanásokkal telve,
célunk felé menetelve.

Való igaz, utunk mentén
új fogalmakat szerezvén,
tapasztalunk és tanulunk,
alakulóban a sorsunk.

Tény nélküli szorongások
uralkodnak el felettünk,
ha nagyok az akadályok
és magunkra nem ügyelünk.

Cselgáncs effektust használva
csökkennek az akadályok,
így az észre támaszkodva
megszûnnek a szorongások.

Támasz nélkül nem élhetünk,
vándorbottal menetelünk,
bizakodunk egyfolytában,
önérzetünk tudatában.

Önérzetünk így növekszik
és az ember úgy cselekszik,
hogy szeretetet is adjon
az emberi kapcsolaton.

Információk tudata
a lelkünket gazdagítja,
életünknek az alkonyán
ez érték van birtokolván.

Minden más megszerzett érték
már értéktelenné válik,
a vándorbot szimbóluma
is csak emlék a számunkra.

Hisz támaszra nincs már szükség,
a lelkünk gazdag mindenben,
használhatja a közösség,
mit elértünk életünkben.