Category: Vers Review Title: A Lemniszkátában |
A duálpárommal aszalt szilva teát ittunk, ő ült az asztal egyik oldalán, én pedig a másik felén. Körülöttünk röpdöstek nyúzott, ám boldog szárnyasok, néhány angyalka is ott keringett, meg egymást ölelő gondolatok. Szívünkön málnaöntet csorgott, és míg kanalaztam tejszínes érzéseim, az édes csak kacagott. Kérdeztem tőle, meddig marad itt, addig én se megyek az isteni létbe. Nélküled mily üres lenne szentnek lennem, ha nem lenne ott velem az én szentem. Nélküled az örök lavórban unottan áztatnám a lábom, és fázósan húznám össze szomorú szívem fölött aranyból szőtt, mennyei kabátom. Csorogna le szám szélin az örök lé, mint szememből a a könnycsepp, és úgy vágynék múlandóságba hullni, mint öledben szikrázó férfi princípium, és hogy jobb az üdv helyett rád vágyni, kedves, te lennél tanúm. Na, ültünk tehát az asztalnál, szánkban forgott a szó, a meghökkent szárnyasok morzsái, könnyű ital, aztán egymás nyelve, így jó leélni pár életet, egymás finom létével telve |
This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=3700 |