Category: Vers Review Title: Totumfaktum |
szülcsinapomra) Hé, hé, mondd mi lesz velem, ha elfogy majd a lélegzetem, nem cuppogok már a sárba, és nem pirulok nővel teli szoknyát látva, imádni se fogok szemet, szájat, arcot, és befejezem Istennel a harcot, nem fújok rá, ő fúj engem, buborékja 68-tól lettem, és amikor legszivárnyosabb hártya már a kerületem, pukkpukkpukk, ennyit mondok csak, és annyi nekem. Itt,na, ez a negyvenhatodik telem! A per, amiben sub vagyok, bár masszív, mint a világ, kezdődik velem. Itt állok, mint Ige az éjsötétbe, szög a hamuba fagyottan, de most nem ráncigálom a revolverem, mint a gyerek, ha magára hagyottan, önmaga álmaira mered. Állok veled szemben bíró, sohasem voltam író, amit számon kérsz tőlem, százezer élet okozata, szívem csomó a tönkben, és már nem vagyok annyira laza, nyöszörgök magomhoz kötötten. Smith,te szar, neordibálj rám! Ne add a maszkod, az nem az én pofám, tudod ahány trend szív magába, ezo, tradi, és szöszmölődik már az ősmagyar lárva, ami emberi, mindent fölzabálna, sárga zsírja cseperész, mint a spritiuális fenevész, te több leszel, mennyiséged kitölti a burokban a mindenséget, így leszel, ostoba birodalom önmagad foglya, de nem zárhatod ki, amiből lettél, minden adag Fény, amit lenyeltél. Faktum, amíg az ágon toporog a bús madárka, s csillagok hada gyűlik a határba, ott, hol morog és zsizseg a kozmikus rengeteg, az óperenciás malac tovatipeg. Ui, ui, röfröfröf, Dabadibá, debedeb. |
This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=3732 |