Category: Vers Review Title: Napfelkelte az óceánnál |
Jóval pirkadat előtt az óceánhoz mentem, a napfelkeltét lestem és vártam türelmesen. Hiába Csendes neve, hullámának moraja hasított a vélt csendbe és nem lelt megnyugvásra. A sötétség volt az úr, minden félelmemen túl, hosszúnak tűnt az idő, amíg a Nap elő jő. Egyszer a végtelenbe, hol az ég a vízbe ér, egy sárkányszáj képében jelent meg a tünemény. Vöröses okádással, mint valami tűzcsóva, és kellő lassúsággal, megjelent a Nap, kúszva. Fitogtatta erejét, világosságot adva, változtatván a színét, már sárgában mutatva. A hullámok, fényétől, már láthatóvá váltak, ezeknek törésétől csodás látványt nyújtnak. Megbolydult a víz partja, gépkocsik száguldottak, a Napnak sugarai életerőt sugalltak. A pálmafák ágain a denevérek már csüngtek, az éjszaka szárnyain, gyümölccsel telitömtek. Komoly emberáradat az óceánnak partján, fürödnek és napoznak, ezekkel szórakozván. Ez az összkép olyan szép, változatos és valós, lüktetése az a fény, melyet a Naptól kapott. Szép az élet, állítom, és meggyőzően vallom, és kiváltója a fény, mely számomra valós tény. |
This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=3861 |