Fullextra.hu - A temetõben sétálva

Bármely betérõnek csöndes hely a temetõ,
élõnek kikapcsolódás és pihentetõ,
a halottnak pedig örökös nyughelye,
mert összes titkaival ide van temetve.

Sírköveivel a múltat idézõ nagy könyv,
felnyitásával megszûnik az a közöny
ami belépéskor uralja az embert
és tovább hordozza az átfutó tekintet.

Az utjain mindig csak csendesen andalgom,
nézelõdve pedig egyre nosztalgiázom,
egyszerre csak arra kapom fel a fejemet,
hogy elkezdem boncolgatni a történelmet.

Idézem a múltat a sírköveket nézve,
büszkeség tölt el gondolva az elõdökre.
Körülöttem csend, de még sem vagyok egyedül,
mert minden emlékképnél szívem belerezdül.

Dobogó szívvel és már fennkölt érzelmekkel
viaskodom kõbe vésett történelemmel,
és megdöbbent, ha eltûnt egy ismerõs sírkõ,
mert múlt hamisítása számomra rettentõ!

Kikapcsolódásért mentem a temetõbe,
de felingerelt a valóság ferdítése,
mindezzel rájöttem arra az igazságra,
hogy az élõt a Házsongárd csak felzaklatja.