Fullextra.hu - Túlélés?

Melinda kinyitotta a szemét, de semmit nem látott. A ablaküvegen megtört a napfény és egy pontban tűzgolyóként izzott, elvakítva látását. Gyorsan lehunyta újra.
Jó volt a lebegő érzés, de furcsa hangokat hallott, és valami mindenképpen arra kényszerítette, hogy lásson…, nézzen.
Aztán megint csönd lett, puha bársonyosan lebegő álom.
Talán a tengervíz felszínén ringatózva, lebegve ilyen kellemes…
A vakító fény ismét látszott, a tűzgolyó megint világított a szemébe, de érdekes módon mintha a szeme csukva lenne.
Megint a lebegést érezte…
Miért is nem maradhat egy kicsit így.
De ismét jött a tűz, már égette is egész bensőjét, nem csak a szemét kápráztatta el.
Hirtelen, hatalmas ütéssel kitisztult minden.
Mindent hallott, mindent látott, de nem értett semmit.
Ezt az érzést most nagyon nem szerette. Mint az ólom, nehéz volt a teste…
Nézte az ablaküveget, és az eső esett…
-         Melinda lát engem? Figyeljen, nézze a kezemet! - hallotta egy fehérköpenyes férfi hangját, és mellette többen nyüzsögtek.
-         Igen, mondta erőtlenül, halkan.
-         Jó, most már nem lesz semmi baj, nyugodjon meg – s egy hűvös kéz simította végig a homlokát.
Elég gyors ütemben pittyegéseket hallott, de a fejét nem tudta arra fordítani.
- Vajon mi lehet ez, és hol lehet? - erőlködött, nem bírt megmozdulni.
Aztán hírtelen nagy lett csend...

- Gyerekek futás, mert elkésünk. Kicsit elaludtunk. Most, hogy az apu nincs itthon, egyből elkanászodtunk - kiabálta Melinda a konyhából az emeletre.
Futtában csinált mindent, mert nemsokára fontos megbeszélése lesz, és még a kicsit az oviba, a nagyobbat meg a suliba kell vigye. Nézett ki az ablakon, nem lett vidám tőle. Az eső rendíthetetlenül esett.
Nem panaszkodhatott, gyermekei a kis Melli és Ákoska, helyes, jól nevelt gyerekek.
Átlátták a helyzetet, és tényleg igyekeztek. Még Tappancs a fekete németjuhász kutya is elvonult az útból, mintha tudta volna, hogy most bizony, semmi nem fog leesni az asztalról.
A rádióban, a bemondó a hétórás híreket olvasta, s Melinda gyomra összeszorult.
- Ma nem késhetem el.
A táskákat gyorsan kiosztotta, és már futottak is a kocsihoz a garázsba.
A kis Melli feltápászkodott a gyerekülésbe, aprócska hangján buzdítva Ákost – szegíts már - Ákos beült melléje, de agyában már az első matek óra járt.
Melinda nem nézett semerre, csak gyorsan beugrott a vezető ülésbe. Indított, és már kint is voltak két-három kanyar után a főúton.
Az ablaktörlő nehezen bírta az üveget törölni. Belül a pára vastagon ráült az üvegre.
– A fenébe, hogy a klíma, pont most nem működik - motyogta mérgesen, s ekkor hatalmas kamion száguldott el mellettük.
Az úton hömpölygő víz nagy robaj kíséretébe terítette be a kocsit. Melinda összerándult és a kocsi irányíthatatlanul pörgött… már nem tudta merre…

-         Főorvos úr, ha magához tér mit mondjunk neki?
-         Még semmit, ne válaszoljanak a kérdéseire. Csak a legszűkebb formában annyit, hogy baleset érte.
-         A gyerekeket se mondjuk meg?
-         Nem. Arra fel kell majd készíteni. Ő a légzsák miatt túlélte, de a gyerekeknek esélyük sem volt, mert még bekapcsolva sem voltak a gyerekülésbe.
Hogy lehetnek a szülők ennyire felelőtlenek…
Bólogatott a nővér, és csöndben tovább ment.

(Lőrinczi L. Anna)