Category: Műfordítás Review Title: A vidéki bojár története a pajzán csiklójú szűzzel - Povestea boiernașului de țară și a fecioarei cu lindic zglobiu |
A vidéki bojár történetét A pajzán csiklójú szűzzel, Pókkörömmel, egy poros, szemét Cigarettapapírra írtam, az egész, Átitatva vidám csízvérrel. Élt egy lótetűs kisvárosban, Szigorban, régi, nagy latrinák alatt, Egy bojár, ki bújával taposómalomban Őrlődve, lelkét nagy nyugalomban, Tormán szűrt harmattal borogatta. Harangszóra kelt reggeleken, Finom lájbit, új nadrágot Öltött és a kedvelt ösvényeken, Pitypangot s hangyákat leteperve, Zavart mosollyal alkonyig kóválygott. De egy napon kék levelet kapott, Lila bélyeggel, rózsaszín mézpecséttel. Mit a bojár borotvával felvágott És az élete vészterhes utakon Elindult, mint egy tündérmesében. Merthogy a tört virágú szűz várta, Egy törökök lakta helységbe, Kérve, hogy keréken, lóhalálában, Jöjjön, amíg ő még szűz leányka, Korban, tizenharmadik évében. A bojár jegyet vett az állomáson, Elutazott a vasúton, nehezen, Ahogy megjött, ó, a gyors hajadon A lábait szétvetette mókáson, Hogy látszódjon finom hímenje. E gyöngéd rímet, urambocsá! Mint egy derék alabárdos, Áll a buja csikló tincsek fodrán, Hosszú fonatát nem nyírták soká, Féltek, hogy a fodrász belevágjon. De ő jámbor alázattal térdre Esve a domború oltár előtt, Belekóstol a mély csésze édesébe És férfiassága elszáll, mint réce A vízen, majd az ajkai között. És boldogan játszadoztak, távol A rossz világtól, forogva az ágyban, Hogy minden rész kéjben úszkáljon, De ennek külön kötetet szánok, Bekötve málna hártyájába. Írok, megingatva nehéz tollnokokat, És megtudod, ó, olvasóm e mögött, Azokat a telt és zsenge dolgokat, Amik az ágyban kitöltik a hajnalokat Az angyali szerelmesek között. Emil Brumaru Povestea boiernașului de țară și a fecioarei cu lindic zglobiu Povestea boiernașului de țară Și a fecioarei cu lindic zglobiu Am scris-o pe foiță de țigară, Trântit în praf, c-o de păianjen ghiară, Muiată-n sânge vesel de scatiu. Trăia-ntr-un târgușor cu coropâșniți Prinse-n țâțâni sub vechi latrine mari Un boiernaș ce-și da tihnit prin râșniți Tristețea și-și punea pe suflet prâșniți De rouă strecurată prin mărar. El se trezea în zvon de biblice, Jiletca fină, proaspătul nădrag Le îmbrăca și pe cărări propice, La păpădii zdrobind și la furnice, Până-n amurg umbla c-un zâmbet vag. Dar într-o zi primi un plic albastru În timbre mov, peceți de miere roz. Cu briciul boiernașul cel sihastru Îl despică și-al vieții lui dezastru Pornitu-s-a precum un basm frumos. Căci îl chema fecioara-n flori surpată, Dintr-un ținut cu iz aliotman, Rugându-l iute-n orice are roată Să vină cât mai este încă fată La vârsta ei de treisprezece ani. Și boiernașul, luând bilet la gară, Călători pe-al liniei fier grav Și-abia ajuns, oh, grabnica fecioară, Picioarele își desfăcu, sprințară, Ca să-i arate himenul suav. Și, Doamne! iartă-mi gingașele rime, Ca un destoinic halebardier Lindicul dalb sări-n cârlionțime De plete lungi ce nu le tunse nime, Fiindu-i spaimă a-și tocmi frizer. Ci dânsu-ngenuncheat smerit în fața Altarului bombat pe dinapoi, Gustă din ceașcă-ntâi adânc dulceața Și bărbăția lui trecu ca rața Pe apă printre buzele-i apoi. Și fericiți jucatu-s-au, departe De lumea rea, rostogoliți pe pat, Lin desfătându-și fiecare parte, Dar pentru asta un volum aparte, În pieliță de zmeură legat. Voi scrie, clătinând condeie grele, Și-atunci, o, cetitorule, vei ști Acele lucruri durdulii și frele Ce se întâmplă-n zori sub păturele Între îndrăgostiții serafii. |
This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=4031 |