A vidéki bojár történetét

A pajzán csiklójú szűzzel,

Pókkörömmel, egy poros, szemét

Cigarettapapírra írtam, az egész,

Átitatva vidám csízvérrel.



Élt egy lótetűs kisvárosban,

Szigorban, régi, nagy latrinák alatt,

Egy bojár, ki bújával taposómalomban

Őrlődve, lelkét nagy nyugalomban,

Tormán szűrt harmattal borogatta.



Harangszóra kelt reggeleken,

Finom lájbit, új nadrágot

Öltött és a kedvelt ösvényeken,

Pitypangot s hangyákat leteperve,

Zavart mosollyal alkonyig kóválygott.



De egy napon kék levelet kapott,

Lila bélyeggel, rózsaszín mézpecséttel.

Mit a bojár borotvával felvágott

És az élete vészterhes utakon

Elindult, mint egy tündérmesében.



Merthogy a tört virágú szűz várta,

Egy törökök lakta helységbe,

Kérve, hogy keréken, lóhalálában,

Jöjjön, amíg ő még szűz leányka,

Korban, tizenharmadik évében.



A bojár jegyet vett az állomáson,

Elutazott a vasúton, nehezen,

Ahogy megjött, ó, a gyors hajadon

A lábait szétvetette mókáson,

Hogy látszódjon finom hímenje.



E gyöngéd rímet, urambocsá!

Mint egy derék alabárdos,

Áll a buja csikló tincsek fodrán,

Hosszú fonatát nem nyírták soká,

Féltek, hogy a fodrász belevágjon.



De ő jámbor alázattal térdre

Esve a domború oltár előtt,

Belekóstol a mély csésze édesébe

És férfiassága elszáll, mint réce

A vízen, majd az ajkai között.



És boldogan játszadoztak, távol

A rossz világtól, forogva az ágyban,

Hogy minden rész kéjben úszkáljon,

De ennek külön kötetet szánok,

Bekötve málna hártyájába.



Írok, megingatva nehéz tollnokokat,

És megtudod, ó, olvasóm e mögött,

Azokat a telt és zsenge dolgokat,

Amik az ágyban kitöltik a hajnalokat

Az angyali szerelmesek között.







Emil Brumaru



Povestea boiernașului de țară

și a fecioarei cu lindic zglobiu



Povestea boiernașului de țară

Și a fecioarei cu lindic zglobiu

Am scris-o pe foiță de țigară,

Trântit în praf, c-o de păianjen ghiară,

Muiată-n sânge vesel de scatiu.



Trăia-ntr-un târgușor cu coropâșniți

Prinse-n țâțâni sub vechi latrine mari

Un boiernaș ce-și da tihnit prin râșniți

Tristețea și-și punea pe suflet prâșniți

De rouă strecurată prin mărar.



El se trezea în zvon de biblice,

Jiletca fină, proaspătul nădrag

Le îmbrăca și pe cărări propice,

La păpădii zdrobind și la furnice,

Până-n amurg umbla c-un zâmbet vag.



Dar într-o zi primi un plic albastru

În timbre mov, peceți de miere roz.

Cu briciul boiernașul cel sihastru

Îl despică și-al vieții lui dezastru

Pornitu-s-a precum un basm frumos.



Căci îl chema fecioara-n flori surpată,

Dintr-un ținut cu iz aliotman,

Rugându-l iute-n orice are roată

Să vină cât mai este încă fată

La vârsta ei de treisprezece ani.



Și boiernașul, luând bilet la gară,

Călători pe-al liniei fier grav

Și-abia ajuns, oh, grabnica fecioară,

Picioarele își desfăcu, sprințară,

Ca să-i arate himenul suav.



Și, Doamne! iartă-mi gingașele rime,

Ca un destoinic halebardier

Lindicul dalb sări-n cârlionțime

De plete lungi ce nu le tunse nime,

Fiindu-i spaimă a-și tocmi frizer.



Ci dânsu-ngenuncheat smerit în fața

Altarului bombat pe dinapoi,

Gustă din ceașcă-ntâi adânc dulceața

Și bărbăția lui trecu ca rața

Pe apă printre buzele-i apoi.



Și fericiți jucatu-s-au, departe

De lumea rea, rostogoliți pe pat,

Lin desfătându-și fiecare parte,

Dar pentru asta un volum aparte,

În pieliță de zmeură legat.



Voi scrie, clătinând condeie grele,

Și-atunci, o, cetitorule, vei ști

Acele lucruri durdulii și frele

Ce se întâmplă-n zori sub păturele

Între îndrăgostiții serafii.

Cím: A vidéki bojár története a pajzán csiklójú szűzzel - Povestea boiernașului de țară și a fecioarei cu lindic zglobiu
Kategória: Műfordítás
Alkategória:
Szerző: Csata Ernő
Beküldve: March 7th 2018
Elolvasva: 518 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Műfordítás főoldalára | Megjegyzés küldése ]