Fullextra.hu - Leleplezett vallomás

Hogy mi is a glossza? -olvastam a fórumon a kérdést, és sanda mosollyal az arcomon, elégedetten nyugtáztam magamban: én ezt tudom! De azért biztos, ami biztos, elõkerestem a jegyzeteimet, és akkor megint belém vágott a felismerés: a Tanár Úr már nincs többé!
Dezsõ István, 2004 március 18-án, autóvezetés közben rosszul lett és a beleset következtében meghalt.
„ A glossza a publicisztika szerelemgyereke. Szenvedély! Gyakran összekeverik a jegyzettel, pedig van két fontos ismérve: egy gondolat, vagy indulat vezérli, szinte egy szuszra íródik és a végén elmaradhatatlanul ott a csattanó. Igazi célja a leleplezés.”
Elfutotta a szememet a könny. Újra látom, a Tanár Úrat, ahogy magyaráz, érzem azt a furcsa bizsergést a gyomromban, és örülök annak is, hogy ott lehetek, hallhatom a hangját, együtt játszhatunk riporteresdit... és közben gyönyörködve nézem a fülét, és kifúrja az oldalam a kíváncsiság:vajon miért hiányzik belõle egy darab.
A fenébe is, Tanár Úr! Miért nem vigyázott magára jobban? Vagy én, mért nem voltam elég bátor, hogy megmondjam, reménytelenül szeretem? Persze az egész annyira értelmetlennek tûnt, nekem itt a négy gyerek, na meg a férjem, a Tanár Úrat örökké körül zsongták a fiatal lányok… De talán mégis! Magához húzott volna, kicsit átölel… Hisz nem akartam én semmit! Elég volt tudni, hogy van, hogy él!
Most már nincs több kísértés! Ami csak elcsépelt szólamnak hangzik legtöbbször, most valósággá lett. Bármelyik nap lehet az utolsó. És akkor nincs több lehetõség, nincs majd legközelebb… Most már örökre bennem él a vágy egy ölelésre, az elmaradt vallomásra. Megmaradt a tisztességem, és szomorúan hordozom magamban a hiányát, hogy nem nézhetem sóvárogva a fiatal lányokat, akik körbeállják csodálva, míg én remegõ lábbal húzok el mögöttük, és csak magamban mondom:
-Tanár Úr! Annyira szeretem!!!