Category: Novella Review Title: Hiszek a lélekvándorlásban |
Őszinte ember vagyok. Igen. Ismerem magam. Materialista alapokon állok. Semmi babona. Semmi misztikum. Csillagjóslás… horoszkóp… lélekvándorlás? Ugyan kérem! Én racionálisan gondolkodom. Jó így számot vetni a világgal. Önmagammal. Az ember csak ül, ül a karosszékben a meleg konvektor mellett és nyugalmat ad a tisztánlátás… igen, saját tisztánlátásom, amit nem befolyásolnak sem emlékek, sem érzelmek. Hullhat kinn a hó, itt benn csodálatos, tiszta, szervezett az élet. Mint az agyamban. Pff! Mi volt itt a nyáron! Atyaisten! Évek óta nem volt ekkora hőség! Csontolvasztó. --Csontolvasztó--mondaná Gyula, mert ő költő. De én nem vagyok költő, ezért csak azt mondom: -- Szinte kibírhatatlan volt a meleg. Az emberek igyekeztek minden halaszthatatlan utat, vásárlást, hivatali procedúrát, jönni-menni valót a korareggeli órákban elintézni. Amikor párommal elindultunk hazulról, már kinn álltak a szemeteskukák, tele a hétvégén összegyűlt szeméttel ... De mennyi szeméttel! Bele se fért a tárolókba. Na hiszen! Hát nem oda ömlesztették mellé, ami nem fért bele! Még a kukák mögé is jutott. Mi az ott? Valami növény. Négy -öt kopasz szár végén pár levél, alul hajszáldrótszerű, vékony meredező szálak csomója. Biztos eltört a cserepe. Megunták, vagy egyszerűen kidobták, mert csúnyának találtatott. -- Mit nézel? --Semmit.--sietünk tovább. Másnap reggel még mindig ott van. Megállok. A gyökereket nézem. Fekete, cérnavékony, száraz karmok. -- Nem fogod behozni a lakásba! --él párom a gyanúperrel. -- Nem vesztem meg! Csak nem gondolod, hogy kukázni akarok… mit kezdenék más szemetével... Szerdán még mindig ott van. Talán elromlott a szemeteskocsi, vagy a szállítók is hűsöltek pár napig. A gyászos növény levelei összepöndörödtek, a semmibe kapaszkodó drótszálak egyenesre feszültek már a háromnapos hőségtől. Csütörtökön reggel már közelebbről megnéztem. -- Szőlővirág ...lehetett valamikor.- A nagymamám kedvenc virága... Nem értett hozzá. Újat és újat vett, de mindig tönkrement nála. Pedig kapálta is: konyhakéssel turkálta fel a földet a cserépben, hátha az kell neki. Egyszer egy nagy gilisztát talált, mikor az elszáradt virágot kiborította és a gyökerek között kutatta a baj okát. --Ez tette tönkre!... És megint újat vett, hogy a sivár városi lakás ablakába egy kis gyönyörűséget csalogasson. Hiába volt minden igyekezete. Lám ez a büntetés! Ha lenne lélekvándorlás, nagyanyám biztosan szőlővirágként éledne ujjá a sok elkínzott növény miatt. --Szőlővirág! A nagymamám kedvenc virága volt. --Mért nem mondtad előbb? Most már hiába. Pénteken korán keltem, de a párom megelőzött. A teraszon fél vödör vízben ott állt a kóró, ami valaha szőlővirág volt. ....….. -- Nézd: ami bimbó volt rajta, azt azért még kihozza ... ...….. --A levelek... ..….. Nem tudom mennyi idő telt el, mire megvettük a nagy cserepet. Most ott áll a konyha sarkában. Tele van tőle zöld-vörös ragyogással ez a szürke december. Minden reggel megkapja a nagy pohár vizet: --Igyál mama, igyál ... |
This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=5 |